szamár
szamár: a félnomád szemiták hagyományos teherhordó és hátasállata. Ezt a pátriárkák korát illetően nemcsak a Biblia tanúsítja (Ter 12,16; 22,3.5; 42,27 stb.), hanem a kappadókiai szövegek, a Mariban talált szövegek, valamint az Egyiptomból, Beni Haszanból ismert festmények (kb. Kr. e. 1900) is igazolják. A legáltalánosabban használt hátasállat (Kiv 4,20; Szám 22,22 kk.; Bír 10,4; 12,14 stb.), nők is felültek rá (pl. 1,14), és olykor egy szolga vezette. Főleg hegyvidéken volt nélkülözhetetlen, mert ha csökönyös is, ugyanakkor nagyon óvatos. Minthogy harci állatként a ló háttérbe szorította, a ~háton érkező Messiás (Zak 9,9; Mt 21,2–7) a béke fejedelmeként jelenhet meg. A legrégibb időkben csak a jómódú, előkelő embereknek volt ~uk (Bír 10,4), később az egyszerű embereknek is (Kiv 20,17). Teherhordó állatként is használták (Ter 42,27; 1Sám 25,18; Iz 30,6), de a földeken, a földművelésben is (MTörv 22,10: tilos ökörrel összefogni: Iz 30,24). A gazdagoknak egész csordára való ~uk volt (Jób 1,3; 42,12; 1Krón 27,30). Húsát nem ették, tehát nem lehetett áldozati állat sem (Kiv 13,13; 34,20). Így szolgálhatott beszédes bizonyítékul a szamariai éhínség leírásában (2Kir 6,25) az a kitétel, hogy 80 sékel ezüstbe került egy ~fej. Ter 49,14: csontos ~, képes értelemben; Ez 23,20: olyan heves vágy gyulladt benne (= Oholibában), mint a ~ ösztöne. – Az ÚSz-ben Jézus ~háton vonul be szenvedése előtt Jeruzsálembe (Mt 21,2–7; Jn 12,15), de Jézus születésének tört.-ében (Lk 2,1–20) nem szerepel a ~; a jászolnál először a Pszeudo-Mt 14 említi a szamarat és az ökröt Iz 1,3 és Hab 3,2 (LXX, Vetus Latina) szem előtt tartásával; az ikonográfiában már korábban is megjelent. Lk 13,15: az ökröt és a szamarat szombaton is eloldották a jászoltól. ® állkapocs, ® vadszamár.
176. Szamárcsorda. Szakkara, Kr. e. 2700–2200. mészkő relief, kb. 43 cm magas
