szarv
szarv: 1. A kos, a kecske, a bika, a bivaly ~a az erő jelképe. A ’valakinek felemelkedik a szarva’ kifejezés azt jelenti, hogy ereje teljében érzi magát és tisztelet övezi (1Sám 2,1: erővel tölt el Istenem; Zsolt 75,11: az igazak feje [az eredetiben: ’szarva’] fölemelkedik; vö. fölemeli a fejét, ’erőre kap’; 112,9: feje [= ’szarva’] dicsőségesen fölemelkedik). Az ember a saját ~át és felemelheti, ez esetben a kifejezés az erő, a hatalom éreztetésére utal, (túlzott) öntudatot érzékeltet (75,5 kk.); ha más emeli fel valakinek a ~át, akkor ’erőt, vigaszt ad’ neki (1Sám 2,1; Zsolt 92,11; 148,14; Sir 47,5; Siral 2,17); ezzel egyenértékű a ~at (a magyarban: a fejet) Isten kegyelméből, Isten nevében felemelni (Zsolt 89,18.15). Hasonló értelmű a ’~at kinöveszteni’ kifejezés is (Ez 29,21; Zsolt 132,17; vö. Ám 6,13). Ezzel szemben a ~at letörni v. levágni az erő, a hatalom megtörésére utal (Jer 48,25; Siral 2,3; Zsolt 75,11; Sir 47,7); ugyanígy a ~ porba fúrása (Jób 16,15) v. másnak adása is (vö. Sir 49,5). – A vas~ különösen nagy erőt képvisel (Mik 4,13); ugyanígy a bika, a bivaly ~a is (MTörv 33,17). – Minthogy a ~ nagy erőre utal, Dávid – dicsőítő énekében – Istent ~ának nevezhette (2Sám 22,3; vö. Zsolt 18,3). Dán 7,7 kk., 20: a vadállat 10 ~a nemcsak az erőt jelképezi, hanem a Szeleukidák dinasztiájából való királyokat is; az utolsó ’kis ~’ (7,8), amelyen „emberi szemhez hasonló szemek voltak, meg fennhéjázón beszélő száj”, Antiokhosz Epiphanész; a látomás (8,3–13) magyarázata: 8,15–22; ® Dániel könyve. A Jel-ben a vörös sárkánynak 7 feje és 10 ~a volt a látomásban (12,3), ugyanígy a tengerből felbukkanó vadállatnak (13,1) és a skarlátvörös vadállatnak, amelyen a nagy kéjnő ült (17,3); a „másik” vadállatnak viszont, amely a földből emelkedett ki, csak 2 ~a volt (13,11). A 10 ~ a látomás magyarázatában 10 jövőbeli királyra utal (17,12), itt a Jel szerzője Dán szimbolikáját vehette át. Jel 17,16: a 10 ~ meggyűlöli, kifosztja a nagy kéjnőt (némelyek szerint a Rómának meghódolt hatalmak Rómát). – 2. Az olajat felkenéskor ~ból (= olajosszaruból) öntötték a király fejére (2Sám 16,13; 1Kir 1,39). Minthogy a ~ egyébként nem szerepel ’edény’ értelemben az ÓSz-ben, lehetséges, hogy a felkenés rítusában használata jelképes. – 3. Az oltár ~ára nézve ® oltár. – 4. A kos ~ából készült a sófár (® kürt).
