Szentlélek
Szentlélek: Ez az elnevezés a héb. ÓSz-ben csak 3-szor fordul elő (Zsolt 51,13; Iz 63,10 kk.); a LXX-ban (Dán 5,12; 6,4), az ÓSz gör.-ül megírt kv.-eiben (Bölcs 1,5; 7,22; 9,17; Dán 13,45: Theodotion), valamint az apokrif ósz-i iratokban (SalZsolt 17,37; Izajás mennybemenetele 5,14; 4Ezd 14,22) már gyakrabban találkozunk vele; a rabbinista irodalomban és az ÚSz-ben nagyon gyakori. A ® lélek ’szent’ jelzőt kap, mert lényege szerint a szt. Istené, mint Istennek a ® karja (Zsolt 98,1; Iz 52,10), a neve (® név; Ez 36,20; Ám 2,7) és a szava (® szó; Zsolt 105,42: szt. ígéret; Jer 23,9), úgyhogy a szt lélek valójában isteni lélek, ®Isten lelke (Kiv 31,3: LXX). A ~ mint elnevezés vsz. azért került az ósz-i ’Jahve Lelke’ (= az Úr Lelke) és az ’Isten Lelke’ (= az Elohimé) helyébe, mert Izr. fiai egyre inkább törekedtek arra, hogy ® Jahve és ® Elohim szt. nevének kiejtését elkerüljék.
