szőlőfürt
szőlőfürt: Némely vidéken, így a Jordán mellékén és a Galileai tó környékén már jún.-ban beérik, de másutt csak szept. közepétől lehet szüretelni. Az ÓSz népe a szőlőt elsősorban ® bornak termesztette, de azért ették frissen v. szárítva; a mazsolát ízesítésre is fölhasználták (Szám 6,3; 1Sám 25,18; 30,12; 2Sám 6,19). Oz 3,1: a mazsolás kalács a Jahvétól való elfordulásra utal (vö. Jer 7,18; 44,19). Kézzel szedték (6,9) v. késsel vágták le a ~öt (Jel 14,18). Más ® szőlőskertjében szabad volt egy-egy fürt szőlőt enni, de elvinni tilos volt (MTörv 23,25). A hírszerzők a Hebronban (az Eskol völgyében) levágott ~öt a vállukon vitték haza, kettesével egy boton, nehogy összenyomódjon (Szám 13,23). – Jer 31,29 és Ez 18,2 közmondást tartalmaz az éretlen, savanyú szőlő evésének következményeiről. Az istentelen ember olyan, mint a szőlőtő, amely ledobja a fürtöt, és amelynek indája időnap előtt elszárad (Jób 15,32 kk.). A rossz élet rossz szőlőt, vadszőlőt terem (Iz 5,2; Jer 2,21).
