szombat

Teljes szövegű keresés

szombat: a hét 7. napja, gyakran egyszerűen ünnepnap is (függetlenül attól, hogy a hét 7. napjára esik-e!) mint pl. az ® engesztelés napja (vö. Lev 16,31; 23,32), a harsonazengés napja (vö. 23,24; ® újév ünnepe) v. a ® sátoros ünnep 1. és 8. napja (vö. 23,39) esetében. – I. Eredete. A héb. megfelelőt (szabbat), amely csak a vallási-társadalmi kötelezettség jelölésére használatos, a ’valamivel felhagyni, valamit abbahagyni’ értelmű igéből származtatják. Ezenkívül a szigorúan következetes 7 napos ciklus miatt a szabbat a ’hét’ jelentésű seba szóval is kapcsolatba hozható, ahogy már Antióchiai Theophilosz kapcsolatba is hozta, így a szabbat (= 7. nap) változata volna. Szembeötlő hasonlóság mutatkozik a szabbat és az akkád sapattu között. Az 1. babilóniai dinasztia korában a hónap 15. napját sapattunak v. engesztelés napjának mondták. A teremtés eposza (Enuma elis, 5,19) összekapcsolja a holdciklus 1. negyedét a hónap 7. napjával, a teliholdat pedig az engesztelés napjával. A 7 napos periódus bizonyos határokon belül Mezopotámiában is ismeretes volt, de a Bibliával szemben ezek a napok nem voltak a nyugalom ünnepélyes napjai, hanem szerencsétlen napoknak tekintették őket. Más kérdés, hogy a szabbat mennyiben függ össze az akkád ’újhold’ szóval. Ha a ~nak és az újhold napjának párhuzama (2Kir 4,23; Iz 1,13; Ez 46,1; Oz 2,13; Ám 8,5) alapján kézenfekvőnek látszik is, hogy a ~ eredetileg Izr.-ben is a telihold ünnepe volt, a Kiv 23,12 tanúsága szerint a ~ már a királyok kora előtt független volt a holdciklusoktól. Lehetséges, hogy a ~ Izr. nomád korszakában egybeesett a holdciklusokkal, de a földművelésre való áttéréssel függetlenné vált tőle. – II. A szombatra vonatkozó törv. és a ~ megtartása. A) Az ÓSz-ben. – 1. Minden törv.-kv. előírja, hogy a ~ot a mindennapi teendőktől való tartózkodással kell megülni: a Szövetség könyve (Kiv 23,12), a Tízparancsolat (20,8–11; MTörv 5,12–16), a Kiv 23,12 kultikus törv.-ei, a szentség törv.-e (Lev 23,3; 26,2) és a Papi kódex (Kiv 31,12–17; 35,1–3; Szám 28,9 kk.; vö. Ter 2,2 kk.; Kiv 16,5.22–30; Szám 15,32–36). A ~ra vonatkozó legrégibb előírás (Kiv 23,12) a munka tilalmával kapcsolatban humánus szempontokra hivatkozik: szolgáljon pihenésül embernek, állatnak egyaránt; ezt a megokolást a MTörv 5,12–14 is átveszi, de az 5,15 egyszersmind az Egyiptomból való kivonulásra is emlékeztet: ezért parancsolta meg az Úr a ~ megülését. Amikor Izr. fiai a fogság idején idegen földön hitüket nem vallhatták meg a Templomban áldozatbemutatással, a körülmetélésen kívül a ~ot is jelként kezdték értelmezni, amely megkülönbözteti őket a többi népektől (Kiv 31,13–17; Ez 20,12.20). A ~ szt. volt, a munka megszentségtelenítette (22,8). A Kiv 20,8–11 és 31,17 egy lépéssel még tovább megy: a ~ szentsége objektív, mert Isten áldásán alapszik, aki a teremtéskor a 7. napon megpihent; ezt a gondolatot a Ter 1,1–2,4a alapozza meg. A Kiv 35,3 tiltja a tűzgyújtást ~on, a Szám 15,35 pedig halálbüntetést ró ki arra, aki a ~ot megszegi (® teremtéstörténet). – 2. Iz 1,13 és Oz 2,13 alapján föltehető, hogy a fogságban a ~ot ünnepélyesség és öröm jellemezte. Az adásvétel (Ám 8,5), valamint a mezei munka szünetelt, ez utóbbi még vetés v. aratás idején is (Kiv 24,21). Fölkeresték a szentélyt (vö. Iz 1,12 kk.), és megkérdezték a próf.-któl, hova lehet az adott időben minden további nélkül útra kelni (2Kir 4,23). A fogság után Nehemiásnak szigorú intézkedéseket kellett hoznia a ~i nyugalom visszaállítására (Neh 13,15–22). Jer 17,19–27: tilos volt a teherhordás; Iz 58,13: útnak sem indultak ~on. 56,2–6; 58,13 kk.; Jer 17,24–27 alapján képet alkothatunk arról, hogy milyen jelentőséget tulajdonítottak a ~ra vonatkozó törv. megtartásának; csak aki megtartja, az lehet részese az üdvösségnek. A Makkabeusok korában a ~i nyugalmat bizonyos csoportok olyan szigorúan megtartották, hogy inkább hagyták, hogy az ellenség lemészárolja őket, semmint fegyvert fogva megszentségtelenítették volna a ~ot (1Mak 2,37 kk.; 2Mak 6,11; 15,1 kk.). Mattatiás ezt túlzásnak tartotta, és elrendelte ilyen esetben a védekezést (1Mak 2,40 kk.), de a menekülő ellenséget üldözőbe venni nem volt szabad (2Mak 8,25 kk.). – B) A zsidóságban. Az apokrif iratok, főleg pedig a rabbinista iratok a ~i nyugalmat illetően túlzottan szigorú felfogást képviseltek. A ~ szőrszálhasogató kazuisztika áldozata lett; és a „gyönyörű” és „dicsőséges” nap (Iz 58,13) elviselhetetlen teherré vált (vö. Jub 2,17–33; 50,6–13; a Misna Szabbat és Erubin traktátusa). A Jub 50,9 megtiltotta a házassági érintkezést, az esszénusok pedig Josephus Flavius szerint (ZsidTört 2,8,9) a székelést is tilalmas dolognak tekintették. A rabbik 39 tevékenységet tiltottak: pl. valamit leszakítani (vö. Mt 12,2), terhet vinni (vö. Jn 5,10). Az orvos csak halálveszedelemben segíthetett; innen érthető, hogy kifogásolták Jézus gyógyításait (Mt 12,9–13; Mk 3,1–5; Lk 6,6–10; 13,10–17; 14,1– 6; Jn 5,1–16; 9,14 kk.). Mivel főzni nem volt szabad, ugyanakkor az ünnepi étkezés hozzátartozott a ~ megüléséhez (vö. Jud 8,6; Lk 14,1), az ételt előző nap készítették elő (vö. Kiv 16,5.22 kk.). – Kumránban a ~ok az emlékezés szt. napjai voltak (vö. 20,8; Iz 58,13), s főleg a ~ volt az imádság ideje (1QS 10,5). A Damaszkuszi irat (10,14–11,18) előírásai szigorúak a ~ot illetően. Figyelmet érdemlő tilalmak: balgaságot v. valamit hivalkodásból mondani, a másnapi munkáról beszélgetni, a városból 1000 könyöknyinél messzebbre kimenni (® szombatnapi út), ételt készíteni, vizet meríteni, piszkos ruhát viselni, az állat ellésekor segédkezni, állatot a kútból v. a gödörből kimenteni (vö. Mt 15,12; Lk 14,5). Találkozunk olyan törekvésekkel is, amelyek a ~tal kapcsolatos rendelkezések enyhítésére irányultak. Szabad volt ~on fürdőbe menni és állatot 2000 könyöknyi körzetben legeltetni. A Damaszkuszi irat (12,3–5) kifejezetten elítéli a halálos ítéletet mint a ~ megszentségtelenítését. – C) Az ÚSz-ben. – 1. Jézus határozottan szembefordult a ~ törv.-ének szőrszálhasogatóan szigorú értelmezésével, amely a farizeusokat és az írástudókat jellemezte, és e kérdésben nemegyszer szándékosan is vitába bocsátkozott velük (Mt 12,10–14; Lk 13,10–17; 14,1–6; Jn 5,8–18). Abból az elvből indult ki, amelyet alapjában véve a rabbik is elismertek, ti. hogy a ~ van az emberért, nem az ember a ~ért (Mk 2,27), tehát a ~ megtartása nem öncél, hanem arra kell szolgálnia, hogy az ember könnyebben elérje élete célját. Az írástudókkal szemben, akik csak életveszély esetében tettek kivételt, Jézus jóval nagyobb szabadságot tett lehetővé akár más emberen kellett segíteni, akár saját maguk szenvedtek valamiben szükséget (2,23 kk.; 3,4; Lk 13,15 stb.). Minthogy a ~ra vonatkozó törv.-nek mint pozitív törv.-nek az ember javát kell szolgálnia, Jézus hatalma tudatában jogot formált a megváltoztatására (Mk 2,28). Erre hivatkozva hagyott fel a fiatal Egyház a ~ megtartásával. – 2. Jóllehet a Szentírásban valójában sehol nem fogalmazódik meg, Mt 24,20-ból mégis kikövetkeztethető, hogy Jeruzsálemben az első keresztény közösségek a ~ra vonatkozó törv.-t éppúgy megtartották, mint a többi zsidó szokást (ApCsel 2,1.46; 3,1; 10,9). Úgy látszik, Pál ap. a pogányok körében alapított keresztény közösségeket nem kötelezte a ~ megtartására; ez visszatérés lett volna az „erőtlen és esendő elemek” szolgálatához (Gal 6,9 kk.). Óva inti a keresztény hívőket: ne törődjenek vele, ha ezért elítélik v. bírálják őket (Kol 2,16). Ugyanakkor a 7 napból álló hetet megtartotta Pál, csak egy másik napot, a hét első napját jelölte ki az istentisztelet céljára (ApCsel 20,7; 1Kor 16,2. ® Úr napja.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages