templom
templom: I. Jeruzsálemben ® jeruzsálemi templom. – II. Jeruzsálemen kívül. A) Az aradi ~. Felfedezése (1963 és feltárása a régészet meglepetései közé tartozik; az első régészetileg megragadható Jahve-~. A Ny-i falhoz csatlakozó ÉNy-i sarokban helyezkedik el a szentély, amely a Kr. e. 10. sz.-ba, tehát Salamon korába nyúlik vissza (XI. réteg), és Ny-ról K felé (tájolás!) 3 helyiséget ölel fel: a kicsi, nagyjából négyzet alapterületű legszentebb szentélyt (3 lépcsőn érhető el; 3 jól megmunkált ® kőoszloppal, masszébával, amelyek közül az egyik vörösre van festve: X. réteg; a bejáratnál 2 ® illatáldozati oltár); az előtte szélesen elterülő (2,65×9 m) szentélyt (később 1,5 m-rel kiszélesítették az átmenetnél), amelyben egy kőpad szolgált a felajánlott illatszer tárolására; végül a szintén hosszan elnyúló előteret, amely vsz. fedetlen volt. A szentélybe vezető bejárat 2 oldalán 2 oszlop állhatott a felszínre került 2 talapzatból kikövetkeztethetően; vö. 2Krón 3,17. Előtte K-re udvar terült el, amelyet az előtértől alacsony kerítés különített el; itt állt a faragatlan kövekből épített ® égőáldozati oltár (a tetején kőlap látható vájatokkal; hamumaradványok; kimutatható, hogy megnagyobbították; a Kr. e. 8. sz.-ban használaton kívül helyezték, talán a ® Hiszkija által szorgalmazott vallási megújulás jegyében) és egy kőlapokból készült ovális medence (mosakodásra?). Az udvart oldalt kamrák és magazinok tagolták. A VI. réteghez egy-egy fal tartozik, ez keresztben átvezet az épületen és így használhatatlanná tette; építése ® Jozija reformjával függhet össze. Az erőd lerombolása után (Nebukadnezár?) a ~ környéke nyitott udvar képét nyújthatta, épület nélkül. Ismeretes egy osztrakon, amelyből kimutatható a Meremot (vö. pl. Neh 10,6) és a Pasur név (vö. pl. Ezd 2,38); ez jahvista papi család működésére utal. (Salamon idejében felváltotta egy régebbi, talán kenita kultusz?) Ennek a királyság korából való Jahve-templomnak a felfedezése hozzásegít, hogy más megvilágításba kerüljön a kultusz egységének (a deuteronomikus követelmények szerint) és a kultusz központosításának, ill. a kultusz folyamatos reformjának kérdése. – B) ~ a ® Gerizim hegyén. Erre nézve ® szamaritánusok. – C) Az elephantinei ~. Az arám elephantinei ® papiruszok (EP) tanúsítják, hogy amikor ® Kambüszész betört Egyiptomba (Kr. e. 525), már volt Elephantinén egy Jahu-~ (Jahve); ezt a hódítók (más egyiptomi ~tól eltérően) megkímélték. A zsidó állatáldozat miatt a kosistenség (Hnum) uralmon lévő papjai Kr. e. 410 k. lerombolták és kirabolták, de Bagoasz jeruzsálemi helytartó engedélyével, akihez a kolónia fordult, újra felépítették. Amikor azonban az elephantinei zsidó közösség szétszéledt (Kr. e. 400 k.), akkor végérvényesen eltűnt. Nem sikerült régészetileg biztosan helyhez kötni. A papiruszok 5 masszív kaput említenek, továbbá kőoszlopokat, cédrusfából készült tetőt, fatáblás borítást, bronz munkákat, a berendezésből oltárt, arany- és ezüstedényeket. Az uralkodó Jahve- v. Jahu-kultuszba belekeveredett ® Bétel istenének és ® Anathnak a tisztelete. – D) A leontopoliszi ~. Kr. e. 160 k. IV. Oniász pap VI. Ptolemaiosz segítségével – Iz 19,18 kk.-re hivatkozva – szakadár Jahve-~ot létesített a Nílus-deltában, egy zsidó szórványon belül (vsz. Tell-el-Jehudijében, kb. 25 km-re Kairótól É-ra, ® Héliopolisz körzetében) a jeruzsálemi ~ mintájára (természetesen szerényebb kivitelben) egy elhagyott egyiptomi ~ átalakításával. Ezt a hivatalos zsidóság nem ismerte el, de különösebben nem is harcolt ellene, s ez a kultikus hely mindaddig fennmaradt, míg Vespasianus a zsidó felkelés (Kr. u. 72–73) következményeként meg nem szüntette (ZsidHáb 7,409–436), amiért a menekült zelóták oda is magukkal vitték a zavargást. Az irodalmi források és a régészeti leletek alapján nem lehet egyértelműen rekonstruálni. Minthogy a kultikus szokások hasonlók voltak a leontopoliszi ~ban és Kumrában, S. H. Steckoll arra a következtetésre jutott, hogy a 2 közösség kapcsolatban állt egymással; a papság állítólag Egyiptomból költözött Kumránba és a kumráni „káptalanterem” ~ jellegű volt.
