térd
térd: Az ember ül (Ter 48,12), fekszik (2Kir 4,20), alszik (Bír 16,19) v. becézik (Iz 66,12; vö. Jób 3,12) más valakinek a ~én. Ha a ~ inog, ez szorongásnak, félelemnek a jele (Iz 35,3; Ez 7,17; 21,12; Náh 2,11; Zsolt 109,24; Jób 4,4; Zsid 12,12). Ez 7,17; 21,12: itt a héb. eredetiben eufemisztikus kifejezésben szerepel a ~. Az a ~, amelyen egy asszony szül, annak a személynek a ~e, aki az újszülött elfogadása ügyében illetékes dönteni (Ter 30,3; 50,23). Az ember kényelemből behajlítja a ~ét (Bír 7,5 kk.); egyébként a ~hajtás a tisztelet jele, az imádság gesztusa (1Kir 8,54; 19,18; 2Kir 1,13; 2Krón 6,13; Ezd 9,5; Iz 45,23; Dán 10,10; Mk 15,19; Lk 22,41; ApCsel 7,60; 9,40; 20,36; 21,5). Végül az arcát is ~ei közé rejtheti az ember (1Kir 18,42). Ez a mozdulat a leborulással, proszkünézisszel (® ima) kapcsolatos (Mt 8,2; 17,14; 26,39; 27,29; Mk 1,40; 10,17; 14,35; Lk 5,12; 22,41; Róm 11,4; 14,11; Ef 3,14; Fil 2,10).
