Teremtés könyve
Teremtés könyve, Genesis, Ter: protokanonikus ósz-i könyv, az egész Szentírás és a Pentateuchus első könyve. A protestáns kánonban Mózes első kv.-e. – I. Elnevezés. A maszoréták az első szóról (beresit ’kezdetben’) Beresitnek nevezték. A többi kánonban az elnevezés a héb. toledot szóból származik. Bizonyos részek (5,1; 6,9; 10,1; 11,10.27; 25,12.19; 36,1; 37,2) ui. toledottal (’származás, családtört.’) kezdődnek. A LXX geneszisz, a Vg generationes szóval fordítja, és a LXX az egész könyvet Geneszisznek nevezi. Ezt az elnevezést a kv. élén álló ® teremtéstörténet is indokolja. A teremtéstört.-et lezáró toledot szót (2,4) az 5,1 hatására a LXX biblosz geneszeósz-szal (vö. Mt 1,1) adta vissza. A Vg révén Ny-on is a Genesis név honosodott meg. – II. Keletkezése. A ~ végső formáját zsidó-papi körökben kapta a fogság utáni időben (P). Olyan írott hagyományt ölel fel, amely sokkal előbb keletkezett, s a szájhagyományban már formát öltött. Ez a Jahvista összesítés (J) a törzsek Dáviddal kezdődő nemzetté válását tükrözi. Bizonyos kiegészítések (több mint 20) egy önálló Elohista egységesítésből (E) kerültek bele, v. annak köszönhetők, hogy maga a Jahvista összesítés ment át bizonyos fejlődésen. Annyi bizonyos, hogy a kv. hosszú fejlődés eredményeként jött létre (kettősségek, ellentmondások, kiegészítések). A J hagyomány először a Paradicsomot, majd azt mutatja be, hogy a bűn romlást hozott az emberre és a világra (vízözön, bábeli nyelvzavar), de Noé, Szem, Ábrahám és utódai áldása ennek véget vetett. A P-hagyomány egységes egésszé fűzte össze a kv.-et, úgy ahogy ma ismerjük. Nemcsak keretet ad a J E-összesítésnek, hanem bizonyos pontokon, amelyek papi szempontból fontosak voltak (teremtés, szombat, szövetség, körülmetélés), tovább is építi (Ter 1; 5; 9; 17; 23). Ezáltal a régi elbeszélés általános emberi szempontból távlatot kap: a káoszból kozmosz lesz, majd a bűn következményeként a világmindenség ismét zűrzavarrá (vízözön) válik, de Noéban új emberiség születik. Isten ® szövetséget köt vele, ezt Ábrahámban megújítja. A deuteronomikus hagyomány (D) a ~ből hiányzik, bár a próf.-k hatása kimutatható (2–3; 11,1–9). – III. Tartalma. A ~ valóban teremtéstört.-eket tartalmaz: 1. A világ és az emberiség keletkezése és sorsa, az ún. őstört. Ádámtól Ábrahámig, vagyis az emberiség ősatyjától Izr. ősatyjáig (1–11); 2. Izr. őstört.-e Ábrahámtól Jákob fiaiig, akikre a zsidó nép a maga tört.-ét visszavezeti (12–50). Ebben a keretben számos természeti v. művelődéstört.-i jelenség létrejöttének a tört.-e helyet kap, és sok vallási és társadalmi szokás, politikai, néprajzi, ill. földrajzi adottság is beleépül. Maga az ® őstörténet 6 elbeszélésből v. képből áll: a teremtés 6 napja (1,1–2,4a), Paradicsom és bűnbeesés (2,4b–3,24), az első gyilkosság (4,1–16), vízözön és a Noéval kötött szövetség (6,1–9,17), Noé átka és áldása (9,18–28), a bábeli torony (11,1–9). Mindezt egy többé-kevésbé összefüggő egésszé kapcsolja össze a 4 nemzetségtábla: Kain fiai (4,17–24), Szet fiai (4,25–5,32), a népek táblázata (Ter 10), Szem utódai (11,10–26). A ® pátriárkák tört.-e a 3 fő alak szerint 3 részre tagolódik: Ábrahám (12–25; Izsák: 26), Jákob (27–35; Ézsau: 36) és József (37–50; Júda: 38). – IV. Műfaja. A ~ben az elbeszélések nem úgy tükrözik az eseményeket, ahogy azok lezajlottak. A szó szerinti értelmezést a sugalmazás sem indokolja, mert nem új közléseknek, hanem a már ismert dolgok hitbéli megértésének forrása. Ezek értéke eleve nem lehet teljesen egyértelmű, hiszen az önkéntelen emberi érzékelésre, ill. az akkori „tudomány”-ra vezethetők vissza, olyan közösségi v. helyi emlékeken alapulnak, amelyekbe sokszor belejátszanak az etiológiai elbeszélések és népi mondák. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a ~ a fantázia szülötte. Olyan egyre jobban kiszélesedő hagyománynak, mint amilyet a ~ tükröz, kell lennie kiindulópontjának (személyek, események, életkörülmények), még ha ez nem teljesen körvonalazott is. A hagyomány megformálása, kikerekítése tört.-i és emberi tapasztalatokat tételez föl: a ~ sok vonatkozásban hűen tükrözi az izr. életet, a tört.-ek valóságos helyzeteket és viszonyokat adnak vissza. – V. Teológiája. A ~nek ilyen módon értelmezett tört.-isége az üzenet lényegét nem érinti, mert „az első dolgok”-ról (világ, emberiség és Izr.) mondott dolgok (a továbbiakban eredettan) csak látszólag tartoznak a múlthoz. Valójában az a hit fejeződik ki bennük, hogy az embernek és Izr.-nek van jövője, sőt a végső dolgokra vonatkoztathatók: a bibliai eredettan eszkatológia. A hit föltárja az élet értelmét, rányitja az ember szemét egy jobb emberre, egy jobb világra, az emberi tört.-ben Isten szándékait látja, azt, amivé az embernek és Izr.-nek lennie kell. A ~ egészét ez az eredettani jelleg jellemzi: nemcsak Isten eredeti elgondolása, hanem bizonyos nemzeti álmok is úgy jelennek meg, mint amelyek a kezdet kezdetén már teljes egészükben megvalósultak; másfelől ott, ahol arról van szó, a jelenben miért nincs úgy, azok a tényezők vannak felsorakoztatva, amelyek az eredetnél megrajzolt eszményi jövő útjában állnak. Ezért a ~ kiindulópontja valójában nem a múlt, hanem Izr. jelene és az ember adott helyzete. A múltra utalással, amely valójában a jövőbeli távlatot nyitja meg, a ~ azt akarja lehetővé tenni, hogy a lét a hit világosságánál értelmet kapjon. Innen érthető, hogy a tört.-ek anyagát és színeit inkább az adott helyzetből veszi, nem a múltból meríti. Az 1–11 esetében ez kézenfekvő, de még a pátriárkák tört.-ében is sokkal inkább az fejeződik ki, amit Izr.-nek hinnie kell v. amivé lennie kell, mint amit az ősatyák véghezvittek. Az atyák Istenével való érintkezés azt a dialógust tükrözi, amelyet Jahve és Izr. folytatott. Az őstört. ezt általános emberivé szélesíti: a szövetség Istene egyszersmind a világ és az emberiség teremtője; a természet és a tört. ugyanannak az egy Istennek a kezében van. Amit tehát az ÓSz idején Izr. és Júda tett, azt minden hívő ember megteheti megtanulhatja, hogy az életét Isten üdvözítő akarata hordozza. Ha ezt keresztezi is a bűn, az emberi gyengeség, az ember mégis belenő egy új világba, amelyben Isten lesz minden mindenben. Ezt elsőként, ha csak halványan is, a Ter 2 körvonalazza.
