Timóteusnak írt levelek
Timóteusnak írt levelek: protokanonikus úsz-i írások, kettő a pasztorális levelek közül. – 1. A Timóteusnak írt első levél, 1Tim. Kr. u. 65 k., a Tit-lel egyidőben, Makedóniában írta Pál ap. – Tartalma. A köszöntő sorok (1,1 kk.) után a szerző az 1. részben Timóteus fontos feladatául jelöli ki Efezusban a tévtanítók elleni küzdelmet (1,3–20). Ezek a tévtanítók zsidó „mesék”-et és kitalált dolgokat terjesztenek, a törv. tanítóinak akarnak látszani (1,3–7), de a törv.-t illetően téves a felfogásuk (1,8–11). Isten ev.-ának hirdetésére Krisztus – nagy irgalmában – Pált választotta ki (1,12–17). Timóteusnak az ev. mindenfajta meghamisításával szemben meg kell vívnia a jó harcot (1,18–20). A 2. rész az Egyh. szervezeti kérdéseit öleli fel (2,1–3,16). Először az istentiszteletet illetően ad utasításokat a szerző (2,1–15): ima minden emberért, de elsősorban a vezetőkért (2,1–7); a férfiak és nők helyes viselkedésmódja az istentiszteleten (2,8–15). Ezután az egyh.-i elöljárókra vonatkozó útbaigazítások következnek (3,1–13): a püspöktől és a diákonustól megkívánt tulajdonságok (3,1–7 és 3,8–13) és az adott előírások megokolása Istennek az egyh.-ra bízott titkaira való hivatkozással (3,14–16). A 3. részben a tévtanítók közelebbi jellemzését kapjuk (4,1–11): tiltják a házasságot és bizonyos ételek fogyasztását (4,1–5). Téves nézeteiket Timóteusnak el kell utasítania, és a hívőket az istenfélő életre kell buzdítania (4,6–11). A 4. rész a lelkipásztori feladatok ellátásával kapcsolatban tartalmaz útbaigazításokat (4,12–6,2): figyelmeztetés a példamutató életre (4,12–16); különféle korosztályokkal való helyes bánásmód bemutatása (5,1–2), az özvegyekkel (5,3–16), az öregekkel/a presbiterekkel (5,17–25) kapcsolatos kérdések, a rabszolga helyes magatartása (6,1 kk.). Az 5. részben további részletek találhatók a tévtanítókkal való vitát illetően (6,3–19). Ezek az emberek gőgösek és kapzsik (6,3–10). Timóteus harcolja meg a jó harcot (6,11–16), és figyelmeztesse a gazdagokat, tegyenek jót, adakozzanak szívesen (6,17–19). Az utolsó sorok (6,20 kk.) utolsó figyelmeztetésül szolgálnak a tévtanítóktól való óvakodásra, és egy köszöntéssel zárulnak. – 2. A Timóteusnak írt második levél, 2Tim. Pál ap. vsz. Rómában (vö. 2Tim 1,17) nem sokkal a halála előtt, Kr. u. 66-ban írta. – Tartalma. A köszöntés (1,1 kk.) és a bevezető sorok után, amelyekben megköszöni Timóteus hitét és kifejezi, mennyire szeretné már látni (1,3–5), az 1. részben (1,6–2,13) Pál figyelmezteti Timóteust: legyen hűséges az ev. hirdetésének szolgálatában. Az ap. példája szerint merjen tanúságot tenni és a szenvedésben is tartson ki (1,6–14). Ezután az ap. emlékezteti Efezusban szerzett szomorú tapasztalataira, majd dicséri Oneziforuszt hűségéért (1,15–18). Az ap.-i hagyományt Timóteusnak tovább kell adnia és mint az ap.-nak, neki is vállalnia kell a nehézségeket és a szenvedést (2,1–13). A 2. részben a szerző útbaigazításokat ad: hogyan kell a tévtanítókkal szemben helyesen viselkednie (2,14–4,8). Óva inti Timóteust: kerülje az üres szóharcot, a haszontalan szócséplést (2,14–21); az eltévelyedetteket intse szelíden (2,22–26). Az eltévelyedés és erkölcsi romlás, amelynek az utolsó napokban be kell következnie, a tévtanítók által már kezdetét vette (3,1–9). Timóteus szilárdan tartson ki az áthagyományozott tanításban (3,10–17), és hirdesse az ev.-ot „akár alkalmas, akár alkalmatlan” (4,1–8). Befejezésül a szerző beszámol helyzetéről és előadja kéréseit, megbízásait, majd üdvözletekkel zárja sorait. – Eredetiségük kérdését ® pasztorális levelek.
