Tírusz
Tírusz (héb. sur ’szikla’): föníciai város a Földközi-tenger K-i partvidéke mellett, amely egy sziklaszigeten épült (innen érthető a neve; vö. Ez 26,4); a parton magán Ó~ (gör. Palaiotírusz) terült el. Az egyiptomi, asszír és ugariti szövegekben is szerepel a város. ® Asera volt az istennője (az ugariti szövegekben: ’~ Aserája’). Egy ideig Egyiptom uralma alá tartozott, majd független lett; az amarnai levelekben szerepel egy Abimilki nevű király. Abban az időben ~nak 2 kikötője is volt, s nevezetes volt hajóiról, fémművességéről, szőtt és festett kelméiről, valamint üvegiparáról. Először jó kapcsolatban állt Izr.-lel. Salamon szerződést kötött ~ királyával, Hirámmal; ennek értelmében ~ faanyagot szállított és kézműveseket küldött Izr.-nek, Izr. pedig élelmiszert adott ~nak (1Kir 5,15 kk.; 7,13.40; 9,11; vö. ApCsel 12,20), és Izr. hajózása megszervezéséhez is felhasználhatta a ~iak tapasztalatait (1Kir 9,26–28). A barátságos viszony jegyében Acháb feleségül vette Etbaal ~i király lányát, Izebelt (Ithobaal; 16,31: a szidoniak királya). Amikor azonban ~ külpolitikájába is be akarta vonni Izr.-t, a próf.-k erélyesen tiltakoztak ellene (Iz 23: fenyegető jövendölés ~ ellen, Ám 1,9 kk.; Ez 26,1–28,19; Zak 9,3 kk.). Asszíriával és Babilóniával szemben ~ képes volt ellenállni, de sokan elhagyták hazájukat és kolóniát alapítottak Karthágóban. Csak Nagy Sándor idejében került ~ idegen uralom alá (Kr. e. 332; ebben az időben épült a gát a sziget és a szárazföld közé). Nagy Sándor után a Szeleukidák kezére került a város, de Kr. e. 198: függetlennek kiáltotta ki magát, és saját időszámítást vezetett be. A róm.-ak megerősítették ~ autonómiáját. Amikor az ev.-okban azt olvassuk, hogy ~ (és Szidon) vidékéről sokan tódultak Jézushoz (Mk 3,8), v. hogy Jézus visszavonult ~ (és Szidon) vidékére (Mt 15,21), akkor a Jordán felső folyásának Galilea É-i részébe eső vidékére kell gondolnunk. Pál fölkereste ~ban a tanítványokat, és 7 napig ott maradt náluk (ApCsel 21,3).
196. Tírusz
