Tóbiás könyve
Tóbiás könyve, Tób: deuterokanonikus ósz-i könyv. A protestáns kánonból kihagyták. – I. Keletkezése. Vsz. Kr. e. 200 k. jött létre, ismeretlen szerző műveként. A vallási szempontú jellemzések, a tanító jelleg, valamint a teol.-i műszóhasználat a Kr. e. 3./2. sz. bölcsességi irodalmát idézik, de a Kr. e. 2. sz.-nál későbbi időre nem gondolhatunk. Ennek ellene mondanak a következők: a rokonok közti házasság előtérbe helyezése (a Kr. e. 1. sz.-ban gyakorlatilag már nem volt érvényben!); a jellegzetesen makkabeusi törekvéseknek nyoma sincs; a ~ Kumránban is megvolt. Hogy a ~ hol keletkezett, azt nem tudjuk, de föltehető, hogy a színhely, a K-i szórvány volt a ~ „hazája”. – II. Tartalma. A szövegek a kisebb részleteket illetően eltérnek egymástól, de fő vonásaiban azonos módon rögzítik a tört.-et. Tóbiel fiát, Tobitot, aki Naftali törzséből származott, és hűségesen megtartotta a törv.-t és az ősök hagyományait, V. Szalmanasszár (ur. Kr. e. 726–722) idején Ninivébe hurcolták. A saját nemzetségéből feleségül vette Annát. Egy fiuk született, Tóbiás. Ninivében tekintélyre tett szert, és meggazdagodott, úgyhogy a médiai Rágesben barátjánál pénzt helyezhetett letétbe. Szancherib (ur. Kr. e. 705–681) üldözte, mert a parancsára megölt zsidókat Tobit eltemette. Menekülnie kellett, de unokaöccsének, a magas rangra emelkedett Achikárnak a közbenjárására Azarhaddon (ur. Kr. e. 681–668) idején visszatérhetett Ninivébe. Egy alkalommal ismét eltemetett egy halottat, és mert fáradtan ért haza, ledőlt a fal tövébe aludni. Közben madár ürüléke hullott a szemébe és megvakult. Felesége, akinek most minden gond a nyakába szakadt, nem értette meg. Tobit Istenhez imádkozott: fogadja be az örök hazába (1,1–3,6). Ugyanakkor fohászkodott a médiai Ekbatanában Sára, Ráguel lánya is az Úrhoz; ® Azmodeus démon már hétszer megfosztotta a nászéjszakán a neki kiszemelt férjtől. Mindkettőjükön egy angyal, ® Ráfael segített (3,7–17). Tobit bölcs tanácsokkal ellátva elküldte a fiát, Tóbiást Rágesba a pénzéért. Ráfael ismeretlenül felajánlotta, hogy elkíséri. A Tigrisnél Tóbiás fogott egy halat, s Ráfael tanácsára kivette a szívét, a máját és az epéjét (4,1–6,9). Ekbatanában betértek Ráguel házába. Kiderült, hogy a rokonsági fok alapján első helyen Tóbiást illeti a jog, hogy Sárát feleségül vegye. Megegyeztek és bevezették Tóbiást a nászházba. Itt – ahogy Ráfael tanácsolta – Tóbiás elégette a hal szívét és máját. Füstjétől elmenekült a démon; Ráfael Egyiptomig üldözte és odaláncolta (6,10–8,20). Míg Tóbiás Ráguel házában időzött, Ráfael elhozta a pénzt Rágesből Ekbatanába. Ninivében a szülők várva-várták Tóbiást. Két hét múlva Tóbiás útra is kelt Ráfaellel, és hazaérve a halepével meggyógyította apja szemét. Egy héttel később Sára is megérkezett, s a nagy családi ünnepen Achikár is részt vett (9,1–11,19). Amikor Ráfaelt meg akarták jutalmazni, fölfedte kilétét és eltűnt. Tobit hálaéneket zengett. Végül még arról tudósít a szerző, hogy szülei halála után Tóbiás elhagyta a pusztulásra ítélt Ninivét, és Ekbatanába költözött (12,1–14,15). – III. Nyelve és szövege. Az eredeti szöveg szemita nyelven keletkezett, de inkább arámul, mint héb.-ül; emellett a föltevés mellett szól, hogy a kumráni ~-töredékek (4Q) közül csak egy héb., négy arám. Egy arám szöveg (a Kr. u. 7. sz.-ból), továbbá a P. Fagius és S. Münster (mindkettő 1542), valamint M. Gaster (1897) kiadta héb. szövegek, amelyek a középkorban keletkeztek, a ~ utóéletének dokumentumaiként az irodalomtört. tárgyai. Az egész kv. legrégebbről gör. nyelven maradt fenn 3 szövegváltozatban: 1. Az ún. vulgáris szöveg a rövid változat; a B és az A Kódex rá a bizonyság; ezen alapszik a szír, a kopt, az örmény és az etióp fordítás. – 2. Az Alef Kódex a hosszú változat; ezen alapszik az ólat. fordítás. – 3. Egy közbeeső változat a 44., 106. és 107. sz. minuszkula kódexben maradt fenn, amely a Tób 6,7–13,8 részt saját változatban adja. A Vg-szöveget Szt Jeromos saját tanúsága szerint (előszó) „káld” eredetiből fordította. Egyébként nem lehet észre nem venni, hogy szorosan kapcsolódik az ólat. fordításhoz. – IV. Műfaja. A részint önéletrajzi jellegű művészi elbeszélés tele van érdekfeszítő részletekkel, finom lélektani ábrázolásokkal, ugyanakkor élettel teli és a valóság talaján álló is. A szerző teletűzdelte tanító részekkel, imákkal, himnuszokkal és bölcs mondásokkal. Műfajilag keretes elbeszélésnek minősíthető. Egyaránt megtalálhatók benne a mese (nászéjszaka), a legenda (Achikár) és a folklór, a démonhit és az angyaltan elemei, a fő mondanivaló szolgálatába állítva: Isten csodálatos módon gondot visel az igazakra; aki megtartja a törv.-t, imádkozik, jót tesz másokkal, az kedves Istennek; csak átmenetileg szenved és a szenvedés próbatétel az életében. Ugyanakkor a ~ a jó család, a gyermeki szeretet és a szülői gondoskodás dicséretét is zengi. Hogy volt-e tört.-i magva, és ha igen: mennyi benne a tört.-ileg hiteles esemény, azt nem lehet megállapítani.
