világ

Teljes szövegű keresés

világ, kozmosz, mindenség: I. A fogalom. A) A profán szóhasználatban. A gör. kozmosz szó, amely az ÚSz-ben a legtöbbször jelöli a ~ fogalmát, eredetileg általánosságban a ’rend’ jelentésmozzanatot is magában foglalta. Így vonatkozhatott a művészien előállítottra, az emberek közt fennálló rendre, általában a rendezettre és így a szépre is (hiszen a szép fogalma szétválaszthatatlanul összefonódik a rend fogalmával), főleg a díszre, azon belül is a nők díszére, az ékszerre. – A ’rend’ mozzanata alapvető, amikor (elsősorban filozófiai szóhasználatban) a kozmosz a ~ra vonatkozik. A kozmosz tehát a meghatározott rend által összetartott egészet jelenti, a ~nak a ~mindenség értelmében vett rendjét, rendszerét. A ~nak ehhez a szigorúan térbelileg felfogott fogalmához hozzátartozik a mindenség egysége, amelyet belső törv.-szerűsége teremt meg és biztosít, valamint a ~ szépsége. A kozmosz és az ember között akkor fedezzük fel a sajátos kapcsolatot, ha föltesszük, hogy a ~ jelentheti ’az emberek világá’-t (= az emberiséget), és másfelől, ha az embert mikrokozmosznak tekintjük, amint a kozmosz és az Isten közt is számolunk különleges kapcsolattal, ha az Isten és a ~ közti viszony kérdését Platón, Arisztotelész, a sztoikusok és a neoplatonizmus más-más módon válaszolta is meg. – B) A bibliai szóhasználat. A kozmosz szó bekerülése a LXX-ba fordulatot jelent a szó tört.-ében; ez nagy jelentőségű az úsz-i szóhasználat és a ~ fogalmának úsz-i értelmezése szempontjából. Mert ezzel a ~ filozófiai értelmezéséhez csatlakozik a ~ bibliai értelemben vett fogalma, amelyre nem a térbeliség, hanem az időbeliség jellemző. Az ÚSz-ben ui. nincs szó a ~ fogalmának jelölésére, hanem amikor mi ~ról beszélünk, akkor az ÓSz-ben az ég és a föld áll v. olykor a mindenség, ugyanakkor beszél az ÓSz a ~ idejéről (héb. ólam, arámul alema). A szó átvételével (különösen a LXX késői kv.-eiben) a kozmosz nemcsak ’a világmindenség’, ’a föld’ és ’az emberiség’ jelentésnek válik hordozójává, hanem az eredetileg tisztán időfogalmat jelölő ólam is fölveszi a ’térbeliség’ jelentésmozzanatot, úgyhogy az aión (® eón) és a kozmosz az ólam, ill. alema megfelelőjeként egymással fölcserélhetővé (szinonimákká) válnak. – Az ÚSz-ben a kozmosz jelentése kb. mindenre kiterjed, ami a szó tört.-éből megismerhető. Így pl. jelölheti a szó a nők díszét, ékszerét is (1Pét 3,3; vö. 1Tim 2,9). Mindazáltal a szónak különféle árnyalatokban a ’~’ jelentése áll előtérben. A ~ minden teremtmény foglalata; Isten teremtette (ApCsel 17,24), Isten teremtő szavára lett (Jn 1,10; vö. 1,3; 1Kor 8,6; Kol 1,16 kk.; Zsid 1,2 kk.). Mint teremtménynek a ~nak kezdete van (lásd a fordulatot: „a világ kezdetétől v. teremtése óta”, Lk 11,50; Zsid 4,4; 9,26; vö. Mt 24,21; Róm 1,20; és: „a világ kezdete v. teremtése előtt”, Jn 17,24; Ef 1,4; 1Pét 1,20 stb.) és a vége felé tart (Mt 13,40: „a világ végén”). Alá van vetve a mulandóságnak (vö. 2Pét 1,4), mert elmúlik (1Jn 2,17; vö. 1Kor 7,31). Mivel az idő határozza meg (vö. Ef 2,2), a ~ mint ez a ~ szemben áll az eljövendővel, amelyre egyébként soha nem vonatkozik a kozmosz szó. – II. Értékelése. Jóllehet az ÚSz átveszi a maga korának és a környező ~nak a ~képét, saját kozmológiát nem fejleszt ki, inkább elhatárolja magát a kozmológiától, ha gnosztikus kozmológiák formájában szembekerül vele (vö. 1Tim 1,4; 4,7; 2Tim 4,4; Tit 1,14; 3,9; Júd; 2Pét). A ~ra vonatkozó megállapításoknak csak annyiban van jelentőségük, amennyiben kapcsolatban állnak az üdvösség tört.-ével. – A ~ az a hely, ahol az emberek élnek és a történelmük zajlik, tehát azonos jelentésű a lakott földdel (oikumené). Így lehet szó a ~ minden országáról (Mt 4,8; vö. Lk 4,5), a ~ népeiről (vö. Mt 6,32; Lk 12,30), az egész ~ elnyeréséről (Mk 8,36). Hasonló értelemben szerepel a szó akkor is, ha (a rabbinista szóhasználatnak megfelelően) az olvasható a Bibliában, hogy ember születik a ~ra (Jn 16,21, talán 1,10 is), v. hogy az ember semmit nem hozott magával a ~ra és nem is visz el semmit (1Tim 6,7). A kozmosz ilyen értelmű használatának is csak akkor van jelentősége teol.-i szempontból, ha az „emberek ~a” kapcsolatba kerül az üdvösség tört.-ével. Innen már csak egy kis lépés és a kozmosz ’emberiség’ értelmet kap. Minthogy az ÚSz-ben Pál és János az emberiséget az Istenhez való viszonyában és szorosan az üdvösség tört.-éhez kapcsolódva szemlélik, a kozmosz az ő írásaikban teljesen új jelentést kap. – 1. Pálnál abból következően, hogy a kozmosz a test, a bűn és a törvény mellett az üdvtört. fontos fogalma, mint a ’mostani idő’ ellentéte lett az ’eljövendő idő’-nek. Mint a jelen idő a kozmosz nemcsak a mulandóságnak van alávetve (1Kor 7,31), hanem a gonosznak, az „e világ istené”-nek is a hatalma alatt áll, aki a ~ fiait a maga uralma alá kényszeríti. Ádámmal a ~ba jött a bűn és a bűnnel a halál (Róm 5,12–14). A bűn és a halál uralkodnak az emberen, úgyhogy az egész ~, azaz minden ember bűnös Isten színe előtt (3,19) és Isten ítélete alá esik (3,6; vö. 1Kor 6,2). Így a kozmosz a bűn hatalma alatt álló, megváltatlan emberiség. Ez teszi érthetővé, hogy a kozmosz és a test egymás szinonimái lehetnek: a ~ bölcsessége (1,20; 3,19) a test szerinti bölcsesség (vö. 1,26: a gör. eredetiben). Az egész ellentét Isten és a ~ között azáltal vált nyilvánvalóvá, hogy „a ~ fejedelmei” keresztre feszítették „a dicsőség Urát” (2,8), Isten azonban „Krisztusban kiengesztelődött a világgal” (2Kor 5,19). Akik Krisztusban hisznek és a keresztségben vele eltemetkeztek és új életre támadtak (vö. Róm 6,3–5), kiszabadultak ebből a gonosz ~ból, mert Jézus Krisztus feláldozta magát értük (Gal 1,4); az Atya kiragadta őket „a sötétség hatalmából” és helyet adott nekik „szeretett Fia országában” (Kol 1,13). Az Istennel Jézus Krisztusban való ® kiengesztelődés óta a kozmosz többé nem ~, hanem új teremtmény (Gal 6,15; vö. 2Kor 5,17). A keresztények a ~ban vannak (1Kor 5,10; Fil 2,15), és ki kellene szökniük a ~ból, ha el akarnák kerülni a rosszat, a bűnt (1Kor 5,10), sőt érintkezniük is kell a ~gal; mégis, úgy kell felhasználniuk a ~ot, mintha nem élnének vele (7,31); mert nem szabad hasonulniuk a ~hoz (Róm 12,2; vö. Jak 1,27). Így Pálnál a kozmosz nemcsak teol.-i és krisztológiai fogalom, hanem eszkatológiai értelmet is hordoz. Ha az ap. az „e világ – eljövendő világ” ellentétét a zsidó apokaliptikából vette is át, az nála teljesen új tartalommal töltődött azáltal, hogy az ő hite szerint az új eón Krisztussal már elkezdődött. De még valamire föl kell figyelnünk. Nevezetesen: amint Pál szerint a bűn fölülmúlja az embert és kozmikus méreteket ölt (vö. 1Kor 2,6.8; 2Kor 4,4; Ef 2,2), úgy a megváltás is Krisztus által. Átfogja az egész teremtést (vö. Róm 8,22; Kol 1,20); Krisztus legyőzte ennek a ~nak az erőit és hatalmait (2,15; vö. Ef 2,2), és „átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített” (1Kor 15,24). – 2. János a kozmosz fogalmát sokkal inkább a teol.-i gondolkodás középpontjába állítja, mint bárki más az ÚSz szerzői közül. Jn-ban a szó 77-szer szerepel, 1Jn 23-szor, 2Jn 1-szer tartalmazza. A kozmosz az a színhely, ahol a megváltás drámája lejátszódik. A ~ iránti szeretete indította az Atyát arra, hogy elküldje a Fiát a ~ba (Jn 3,16); Jézus úgy jön, ahogy a Keresztelő hirdeti: az Isten Báránya, aki elveszi a ~ bűneit (1,29; vö. 1Jn 2,2); Ő a ~ Üdvözítője (Jn 4,42; 1Jn 4,14; vö. Jn 3,17); Ő a ~ világossága (8,12; 9,5; vö. 3,19; 12,46; 1,9). De a ~ nem ismeri fel (1,10), nem hisz benne, gyűlöli (7,7; 15,18), így a ~ba küldése a kozmosznak nem megmenekülésére szolgál, hanem ítéletére válik. Ez az ítélet Jézus halálával kezdődik el „ennek a világnak a fejedelme” fölött (12,31; 16,11; vö. 14,30). Ennek a nem az emberek ~ához tartozó „fejedelem”-nek már a puszta említése is jelzi: a kozmoszt nem szabad az emberiségre, a bukott, bűnös emberiségre korlátozni. A kozmosz mintegy személyes értelmet kap: „a Megváltó nagy ellenzéke az üdvösség történetében” (H. Sasse). Egyszersmind kollektív személyiség, akit „ennek a ~nak a fejedelme” képvisel. Amint a Krisztusban hívők Krisztusban vannak (vö. 15,2.4.7), úgy a Krisztusban nem hívő egész kozmosz „a gonosz hatalmában” van (1Jn 5,19); amint a megdicsőült Úr „bennük” van, úgy a kozmosz „a gonosz hatalmában” van (4,4; vö. 5,9); Krisztus legyőzte a ~ot (Jn 16,33); de övéi még a ~ban vannak, ezért a ~nak minden gyűlölete ellenük irányul. Ez nem véletlenen v. félreértésen alapszik; szükségszerűen következik abból, hogy a tanítvány Urához tartozik, és hogy Jézus tanítványai – mint maga Jézus – nem „a világból” valók. Főpapi imájában mondja Jézus: „a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való” (17,14). 8,21–23: itt Jézus ezt mondja a hitetlen zsidóknak: „Elmegyek és keresni fogtok… Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek… Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok; ti e világból vagytok, én nem e világból vagyok”. Krisztus tanítványai a hitetlen zsidókkal ellentétben nem ebből a ~ból valók; ők felülről valók, mert mint a szőlővesszők a szőlőtőkével, egyek az Úrral (vö. 15,1–8). Nem „a világból” valók, mert Urukkal már átmentek „a halálból az életre” (5,24), újjászülettek a Lélekből és már nem testből valók (3,5 kk.). Azért gyűlöli őket a ~, mert létüket már nem a ~ban, hanem Krisztusban birtokolják. Így a ~tól kapott gyűlölet éppen úgy külső jele a Krisztushoz tartozásnak, mint az egymás iránti szeretetük (1Jn 3,13 kk.). Minthogy Krisztus a ~ban hagyja övéit, főpapi imájában így imádkozik értük az Atyához: „Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól” (Jn 17,15). A ~ megmentése, üdvözítése a küldetésük, amint Krisztus is a ~ Üdözítőjéül jött a ~ba (4,42; 1Jn 4,14; vö. Jn 3,17). De a ~ nem ismeri őket, amint Krisztust sem ismerte fel (1Jn 3,1), de ők tudják, hogy az, aki bennük van, nagyobb mint aki a ~ban van (4,4), és megvallhatják: a mi hitünk a győzelem a ~ fölött (5,4). – János írásaiban tehát az ellentét egyfelől Isten, Krisztus és az Egyház, másfelől a ~ között, a tetőfokát érte el. De János gondolatait nem szabad másként értenünk, mint Páléit: mint Pálnál, Jánosnál sem dualizmus az Isten és a kozmosz ellentéte; mint Pál, János sem a teremtett ~ot érti kozmoszon, hanem a bűnbe esett emberiséget, Isten eszkatologikus küldöttével, Krisztussal szemben tanúsított hitetlen és gyűlölettől fűtött magatartásában; amint Pálnál, Jánosnál is felülmúlja a bűn és a megváltás az emberi mértéket, és kozmikus méreteket ölt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages