víz
víz: Sirák fia az élethez elengedhetetlenül fontos dolgok sorában első helyen említi a ~et (Sir 29,21; 39,26). Minthogy a ~ nélkülözhetetlen a növények, az állatok és az emberek fennmaradásához, Palesztina viszont nagyon szegény volt ~ben, egész sor intézkedésre volt szükség az égből hulló és a földből feltörő ~ kellő kihasználásához (® áradás). – I. Vízellátás. Ahol nem voltak ® források, ott az eső~et (az évnek csak bizonyos hónapjaiban esett az ® eső!) ® ciszternákba gyűjtötték. Ciszternákon kívül ® kutak is voltak Palesztinában; ezeket a talaj~ táplálta. Csak sík területeken ástak kutat, és sokszor itt is igen mélyre kellett ásni, hogy mindig elegendő mennyiségű ~ legyen a kútban. Mesterséges tavakba (® tó) és medencékbe is gyűjtötték az eső- és a forrás~et (2Sám 2,13; 4,12; 1Kir 22,38; Én 7,5). Jeruzsálemben több ilyen tó is volt (Iz 7,3; 22,9.11; 36,3; vö. Neh 2,13–14; Jn 5,2.4; 9,7.11). Hogy ostrom idején elegendő ~ legyen Jeruzsálemben, Hiszkija csatornát vágatott a sziklába, így a Gichon-forrás~e a falakon belülre került (® Siloe); hasonló óvóintézkedéseket másutt is hoztak (Gibeon, Megiddó). – II. Felhasználása. A) A mindennapi életben. A ~ volt a szokásos ital; olykor ecettel (Rut 2,14) v. borral (2Mak 15,39) vegyítve itták. Az élő, vagyis a forrásból fakadó ~et többre becsülték a ciszternából valónál. A háztartás céljaira az asszonyok és lányok kötelessége volt ~ről gondoskodni (Ter 24,11.15; 1Sám 9,11; Jn 4,7). Ha férfi vitt vizeskorsót, az szembeötlött (Mk 14,13). Azzal, hogy a szentély számára ~et hordjanak, Józsue a gibeonitákat bízta meg (Józs 9,21.23.27; vö. MTörv 29,10). – B) Kultikus célra. A kultikus életben fontos szerepet töltött be a ® mosakodás. A mosakodással kultikus cselekményként először Jákob tört.-ében találkozunk (Ter 35,2). Izr. fiainak tisztálkodással kellett előkészülniük Jahve megjelenésére a Sinai-hegyen (Kiv 19,10). Áldozatként v. áldozat részeként nem szerepel a ~ sem a Pentateuchusban, sem Ezekielnél. Így a ~ Jahve elé öntése (1Sám 7,6) minden bizonnyal valamilyen jelképes cselekmény volt. A törv.-ben a tisztasági előírások az idők folyamán egyre bonyolultabbá váltak (Mt 15,2; Mk 7,3 kk.); a farizeusok szőrszálhasogató módon törekedtek megtartásukra. A ® lábmosás, amely teljesen profán jellegű volt, és mindig alacsonyrendű szolgai feladatnak számított, az ® utolsó vacsorán különleges értelmet kapott: az alázat nyilatkozott meg benne (Jn 13,1–17). Különös felhasználása volt a ~nek az istenítéleten, amelynek a hűtlenséggel vádolt asszonyt vetették alá (Szám 5,12–31; ® féltékenységi áldozat, ® tisztítóvíz). A száműzetés után fontos szerepet játszott a ~ a sátoros ünnep megülésekor: egy pap aranykannába 3 log (kb. 1 1/2 liter) vizet merített a Siloe tavából; ezt nagy ünnepélyességgel a Templomba vitték és az áldozatul felajánlott borral az égőáldozat oltárára öntötték. – A ® keresztségben a ~ kultikus felhasználása a tetőpontját érte el. – III. A képes beszédben a ~zel összefüggő kifejezések egy része a ~nek ahhoz a szerepéhez kapcsolódik, amelyet a Biblia szerint a világ és az emberiség tört.-ében betöltött (Ter 1,2.7.9; 2,10; 6–8; Kiv 2,3–10; 7,20 kk.; 14,21–30; 15,23–25; 17,6; Szám 20,8–11; Józs 3,14–17; 1Kir 17; 2Kir 2,8.14.19–22; 3,16 kk.; 6,5 kk. stb.). Ha a ~ nem játszott volna olyan fontos szerepet az üdvösség tört.-ében, amilyet játszott, akkor is érthető volna, hogy gyakran szerepel a Bibliában képként, hiszen Palesztinában a lét szemmel látható módon függött a ~től. A forrás, amelynek szüntelenül áramló ~e táplálta az életet, életben tartotta a növényeket, az állatokat és az embereket, gyakran szolgált utalásul arra, amiből v. akitől az üdvösség és az áldás származik. Így az igaz ember szája „az élet forrása” (Péld 10,11), ugyanígy a bölcs tanítása (13,14), a tudás és a bölcsesség is (16,22). Jahve az élő ~ forrásának mondja magát és így is nevezik (Jer 2,13; 17,13). Jézus is az élő ~ forrása (Jn 7,37–39; vö. 4,10.13 kk.). A ~, amelyet Jézus ígér, az a természetfölötti élet. Szóhasználatában Jézus az ÓSz-hez kapcsolódik, ahol az Isten áldásainak (Zsolt 1,3; 23,2 stb.), s főleg a messiási idő javainak bemutatására (Iz 11,9; 32,2.20; 41,18; 43,20 stb.) gyakran az áradó, termékenységet és életet adó ~ szolgál. Zsolt 63,2; 143,6: az Isten utáni vágyakozást a „tikkadt, kiaszott” föld érzékelteti. Jób a gyalázkodást úgy issza, mint a ~et (Jób 34,7); Zsolt 79,3: Jahve szolgáinak vérét úgy ontották, mint a ~et. Péld 5,15: a figyelmeztetés, hogy ki-ki a saját ~ét igya, átvitt értelmet fejez ki: más asszonyának kerülésére, a saját feleséghez való hűségre int. Jelképezhet a ~ mindent, ami elmúlik (Jób 11,16); különösen a kiöntött v. kiömlött ~, amelyet nem lehet ismét összeszedni (2Sám 14,14; Zsolt 58,8). – Az esőzés idején a folyók medrei megtelnek, az ár mindent magával sodor; így a ~ a közelgő, pusztítással fenyegető ellenséget is jelképezheti (Iz 8,7 kk.; 17,12; 28,2.17; Jer 47,2). A gátak közé nem szorított, áradó ~ a veszedelem (Zsolt 18,17; 32,6; 69,3.16; 124,4 kk.; Siral 3,54 stb.) és az Isten haragjától való rettegés (Zsolt 88,17 kk.; Oz 5,10) képe.
201. Gibeon víztárolója. 3000 tonna mészkövet kellett kitermelni, hogy elérjék a vizet adó réteget
