vízözön története

Teljes szövegű keresés

vízözön története: egy katasztrofális áradás leírása (Ter 6,5–9,19), amelyből csak Noé és családja menekült meg (8 személy: 7,13; 1Pét 3,20) egy bárkában. – I. Irodalmi szempontok. Általános vélemény, hogy a ~ 2 forrásból (J és P) tevődött össze. A szerzők arra hivatkoznak, hogy Isten különféle neveken szerepel, hogy eltérő a szó- és a nyelvhasználat, és hogy kettős elbeszélések is előfordulnak benne. Ezenkívül ellentmondásokat is tartalmaz, s olykor a motívumok is eltérők. Egészében véve úgy látszik, hogy a szerkesztő inkább a logikusabb felépítésű P-változatra támaszkodott, semmint a J-szövegre. – II. Az eredetiség kérdése. A) Izr. nem áll egyedül a vízözönnel kapcsolatos hagyomány terén. Más ókori népeknél is maradtak fenn feljegyzések egy hatalmas áradásról, amely az ősidőkben az egész országot pusztasággá tette. Ezek közül a mezopotámiai hagyomány áll legközelebb a bibliai tört.-hez, amelyet eddig ismert legrégibb formájában egy Nippurból származó szöveg őriz (kiadta: A. Poebel); ez egy sumer teremtéseposzhoz (Kr. e. 1900–1750) tartozik, és a különféle akkád változatok töredékeinek sorából áll (vsz. a Kr. e. 2000 és 1800 közé eső időből); a hőse Atramhaszisz. Ez a mezopotámiai változat ezenkívül még a Gilgames-eposz 11. énekének (legalábbis az asszírban) csaknem teljesen épen fennmaradt szövegében is megőrződött, és babilóniai formájában a Kr. e. 2. évezred elejéig visszanyúlik. E szerint a szöveg szerint Gilgames megtudja Suruppak öreg királyától, Utnapistitől, az asszír-babilóniai Noétól, hogyan menekült meg családjával együtt az istenek segítségével, amikor a vízözön elárasztotta a földet és miként talált otthonra a boldogság szigetén. A Berosszosznak (Kr. e. 3. sz.) köszönhető gör. átdolgozást Euszebiosz beiktatta Khronikonjába; az Abdenosz összefoglalta elbeszélés ugyanakkor az Egyháztört.-ben kapott helyet. A vízözönre egyébként azok a tört.-i jellegű óakkád iratok is utalnak, melyek többnyire egészen a Kr. e. 18. sz.-ig visszanyúlnak. – B) Kétségtelen, hogy az akkád beszámolók több érintkező pontot mutatnak a bibliai tört.-tel. Mindenekelőtt: azonosnak látszik a hős neve: a sumer Zi-ud-súd-du, a gör. Sziszithrosz v. Xiszoutrosz (’meghosszabbított életkor’), a babilóniai Utnapisti (föltehetően az Uta-napistim-ruku rövidítése, amely a. m. ’az, akinek meghosszabbították élte napjait’ v. más értelmezés szerint ’Uta az életem’) és a héb. Noé vsz. ’a meghosszabbított’, az etióp szóra visszavezethető ’hosszú ideig tartani’ jelentés miatt; Ter 5,29: népetimológia). Mindegyik elbeszélésben tudtul adja az istenség a hősnek a küszöbön álló áradást, és megtalálható a bárka építésére vonatkozó felszólítás is. Minden élő elpusztul a bárkában lévők kivételével. A bárka egy hegynél köt ki, amelynek a neve mindegyik szövegben ugyanaz (P: Ararát; babilóniai változatban: Urartu földje). Mindkét elbeszélésben engednek ki – háromszor egymásután – madarakat, és a babilóniai hős is vár 7 napig, miként Noé, mielőtt a galambokat kiengedi. Az áradás után mutatnak be áldozatot (Jahve „beszívja” a kellemes illatot, ugyanez a kép a Gilgames-eposzban is). A kisebb eltéréseken kívül, amelyek a hajó formája, elnevezése, személyzete (az ÓSz-ben nem szerepel kormányos), menetiránya, a megmenekültek száma és sorsa, az áradás tartama stb. terén figyelhetők meg, nagyon fontos kérdésekben szembeötlő különbségek is mutatkoznak. A bibliai tört. monoteizmusával – amely ha olykor tartalmaz is antropomorf elemeket (pl. 6,5–8; 7,16; 8,21 kk.), tiszta egyistenhitet képvisel – az asszír-babilóniai elbeszélés vaskos politeizmusa áll szemben: az istenek egész sor durva emberi vonást mutatnak. Így a bibliai tört. kifejezetten etikai tendenciája sem lelhető fel az asszír-babilóniai elbeszélésben: a vízözön nem az emberek bűnének, hanem az istenek önkényének a következménye, ha olykor belejátszanak is etikai szempontok. A sok és nemegyszer lényeges különbség miatt aligha valószínű, hogy a bibliai ~ közvetlenül függ az asszír-babilóniai tört.-től, de mégis a sok – mellékes részletben megfigyelhető – egyezés miatt a legtöbb napjainkban élő katolikus exegéta fölteszi, hogy a bibliai tört. egy régi mezopotámiai hagyományra megy vissza, amelyet egy egészen más teol. szerint újra átgondoltak, és teljesen más erkölcsi tartalommal töltöttek meg. – III. A történelmi háttér. Valószínű, hogy az asszír-babilóniai hagyomány egy v. több katasztrofális áradásra vezethető vissza, amely igen tartós és nagy esőzéssel eshetett össze (vö. 7,4.11 kk.). Egy ilyen katasztrófa időbelileg nagyon messzire nyúlhatott vissza, az arányai pedig korlátozottak voltak. E föltevés mellett felhozhatók az Urban, Ninivében stb. végzett ásatások eredményei, a vízözönre vonatkozó utalások az óakkád tört.-i jellegű művekben, valamint a mezopotámiai őstört.-nek vízözön előtti és vízözön utáni korra osztása. A katasztrófának olyan hatása volt, hogy klasszikus tárgyává vált az akkád irodalomnak, ahol mondává szélesedve új dimenziókat és epikus színezetet kapott. A bibliai elbeszélés, úgy látszik, semmi egyéb, mint egy v. több tört.-i tény (földrajzilag és etnológiailag meghatározható katasztrófa) monoteista értelmezése és erkölcsi szempontból való magyarázata, amelyet v. amelyeket az akkád hagyomány erősen kiszínezett. Ha tehát a szerző azt mondja, hogy a víz az egész földet elárasztotta, úgyhogy minden ember odaveszett, akkor figyelembe kell vennünk meglehetősen korlátozott látókörét és az üdvösség tört.-ének azon távlatait, amelyek a tört.-i események bemutatásakor a szeme előtt lebegtek. Így a ~ben elsősorban azt kell keresnünk, hogy a szerzőnek milyen betekintése volt az üdvösség tört.-ébe és hogyan látta azt az utat, amelyet az emberiség vallási fejlődése során megtett. – IV. Vallási tanítás (kerügma). A) A ~nek J-változata egészében véve meglehetősen antropomorf. Jahvét az erkölcsi rend őreként állítja elénk; aki az egyre fokozódó erkölcsi romlás (6,1–4: az ® Isten fiai) miatt újra meg újra rákényszerül, hogy haragra gerjedve beleavatkozzon a tört. folyásába és megbüntesse a bűnösöket; az igazakat (Noé és hozzátartozói a ® szolidaritás ősi elve jegyében) megmenti Jahve (a ® maradék gondolata). Maga Noé a hit példaképeként áll előttünk, aki a J látásmódja szerint vakon teljesíti Jahve parancsát anélkül, hogy tudná: mire való lesz a bárka (vö. Zsid 11,7). A vízözön után Jahve újra megállapítja: az ember gonosz, a szíve rosszra hajlik (vö. Ter 6,5–8; 8,21 kk.), de ez most Jahve türelmének bemutatásához szolgál kiindulásul: Isten bizonyos mértékig „beletörődik” abba, hogy az ember bűnös, és irgalmában elhatározza (vö. 8,21 kk.), hogy megváltja és megszenteli. – B) A P is az erkölcsi romlás fokozódásával magyarázza Istennek a tört.-be való belenyúlását, a romlást a fennálló rend felbomlásaként értelmezve (6,10–13). A vízözönt a P a káoszba való visszahullásnak tekinti (vö. 7,6.11.18–21; 8,1.2a.3b.5.13a és 1,6–10; 8,15–18 és 1,26); ezzel a teremtés egész rendjét kérdésessé teszi. De akkor közbelép Isten üdvözítő akarata (8,1), és újra az ember hatalma alá rendeli a földet (vö. 8,15–18 és 1,26), amelyet megáld (vö. 8,17 és 1,22). Az emberiség előtt mintegy új kezdet lehetősége nyílik meg, ez azonban nem jelenti a paradicsomi állapotok visszatérését, inkább egy új kiindulópont (az ember már nem csupán növényekkel táplálkozik; vö. 9,3 és 1,29), a világnak egy Istentől meghatározott rendje (az ember nem abszolút úr; vö. 9,4: a vér fogyasztásának tilalma; 9,5 kk.: vérbosszú), amelyre az Istennel kötött, örökké tartó szövetség a biztosíték (9,8–11). Ez a szövetség minden élőlényre (9,10.12.16) és az egész világra, minden nemzedékre kiterjed: Isten kegyelmének felajánlása, amely a világ életének a záloga, és a szivárvány jelében fejeződik ki (a vihar istene ezt az ívet feszítette ki a felhőkre, amikor haragja lecsillapult) – ezzel kezdetét vette Isten türelmének az ideje (Róm 3,21–26). – C) Irodalmilag nézve a ~ a Ter-ben az emberiség ® őstörténetének központi témája, amelyet a szerző üdvösségtört.-i szempontból elemez, ill. értékel. A vízözön egy időszak végét és egy új kor kezdetét jelenti. Annak kinyilatkoztatása, hogy Isten, aki őrködik az általa teremtett mindenség fölött, büntetőleg belenyúl a tört.-be, de egyszersmind Isten üdvözítő akaratát is elénk tárja, amely felhasznál egy maradékot, hogy a világot megmentse. A bűn azonban a vízözön után sem veszít vonzóerejéből (vö. Kám, a bábeli torony építése), de mint pusztító és széthúzó erő háttérbe szorul Jahve éltető és egységet teremtő működése mellett, amely Ábrahám kiválasztásához vezet; így az emberiség őstört.-e Izr. őstört.-ébe megy át. – D) A vízözön a keresztény hagyományban. 1. Az ókeresztény hagyományban némely szerzőnél Krisztus az új Noé, akit Isten megkímél (vö. Noé alakjának maradékként való értelmezésével: Sir 44,17–18; Hénoch [etióp] 106,18), hogy egy új teremtés feje legyen: 1Pét 3,20, 2Pét 2,4–9, Jusztinosz (Dialógus) és Jeruzsálemi Cirill (Katechesis 17,10) értelmezése szerint. – 2. A vízözön kapcsolatba kerül a keresztséggel (1Pét 3,21), mert itt a víz bizonyos értelemben ítéletet jelent, és a ~nek bizonyos számadatai (Ter 7,13: 8 személy) indítékul szolgálhattak a keresztséggel kapcsolatban különféle számmisztikai spekulációkhoz (pl. a keresztségnek a 8. napon, húsvétvasárnap = a teremtés 8. napján való felvétele: 1Pét 3,18 kk. – Jusztinosz: Dialógus; más motívum: Tertullianus De baptismo 8: a bárka az Egyh. képe). – 3. Az őskeresztény hagyományban a vízözönnel a vérkeresztség előképeként is találkozunk, amely az idők végén majd végét veti ennek a világnak (2Pét 3,5–7); ahogy a vízözön rátört Noé kortársaira, olyan váratlanul fog az ítélet napja is elérkezni (Mt 24,37–39; 2Pét 3,3–13). Az Isten közbelépése azért várat magára, hogy mint Noé korában, jele legyen Isten türelmének (1Pét 3,20). ® világégés.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages