völgy
völgy: 1. Földrajzilag. A héb. ÓSz a ~ fogalmát mindenekelőtt a gaj (’szakadék, szoros, szurdok’ jelentésben is), afik (’patak völgye’; ’vízfolyás’), nahal (’patak’, ’patak völgye’, az arab vádi megfelelője), emek (’völgy’, ’alföld, síkság’) és bikah (’völgy’, ’síkság’) szavakkal jelöli. A ~ vízben gazdag (Szám 24,6; MTörv 11,11), csaknem paradicsomi jellegű (vö. 8,7; 11,10), különösen az idők végén (Iz 41,18; Jo 4,18), ezért kitűnő legelő (pl. Ez 34,13), és egyébként is buja növényzetű (vö. 1Sám 17,2.19; Én 2,1). Szántóföldjei Jahvét dicsérik (Zsolt 65,14), a Teremtőjüket (vö. 104,8). Ugyanakkor a ~ arra is igen alkalmas, hogy területén az ellenfelek összemérjék erőiket (Ter 14,8; Bír 5,15), ebből következően olykor holttestek borítják (vö. Jer 7,31 kk.; 19,6) és a siralom helye (Zak 12,11). – 2. Teológiailag és szimbolikusan. A ~ az emberi művelődés színhelye, egyszersmind azonban az emberi gőg melegágya, amelyet Isten ítélettel sújt (Ter 11,2–9). Némely isteneket ~ekben tiszteltek (vö. 1Kir 20,23.25.28), így elsősorban Baalt (Jer 7,31; ® Hinnom völgye, ® Jozafát völgye); vsz. azért, mert a vegetáció istene volt. ~ben zajlik le az eszkatologikus ítélet is a bálványok szolgái fölött (Jo 4,2.12.14: a Döntés völgye). Ha Jahve kivonul ítéletre, lépései alatt kettéválnak a hegyek, ~ek nyílnak, ~ek omlanak be (Mik 1,3 kk.; Zak 14,3–5; vö. Iz 40,3 kk.) ~ben vívja meg Jahve eszkatologikus harcát Góggal (Ez 39,1–16). Másfelől a ~ az a hely, ahol Jahve kinyilatkoztatja dicsőségét; itt lesz az idők végén az országa (Iz 41,18 kk.; Zak 14,6–11); enyhe éghajlat és állandó nappali fény fogja jellemezni (14,6.8b.7). Végül: a ~ olykor próf.-i látomásoknak is színhelyül szolgál (vö. Ez 3,22–27; vö. Iz 22,1.5: Hinnom völgye).
