Zakariás könyve
Zakariás könyve, Zak: protokanonikus ósz-i prófétai könyv, a 11. a ® kispróféták sorában. – I. Keletkezése. Az 1. rész (Zak 1–8) hitelességét az exegéták nem vonják kétségbe: ez a rész Zakariás próf. időhöz köthető belső élményeit tárja elénk, amelyekhez később hozzáfűzték Jahvénak néhány megnyilatkozását (1,16 kk.; 2,10–17; 3,8–10; 4,6b–10a; 6,9–15; 7,4–14; 8,1–17.20–23). Ezzel szemben a 2. rész (9–14) hitelessége mind irodalmi, mind tárgyi szempontból megkérdőjelezhető: nincs ellátva címekkel, s ha van is a f.-ek élén cím, az névtelen és nem keltezhető; sok eleme korábbi próf.-któl való. Míg az 1. résznek a templomépítés áll a központjában, a templomszentelés az üdvösség idejét vezeti be, Zerubbábel pedig a Messiással kapcsolatos remények beteljesedését jelenti, addig a 2. részben nem esik szó a templomépítésről, a közvetlen teokráciára, valamint az eljövendő névtelen királyra mindössze egyetlen utalás található benne. Az biztosra vehető, hogy a 2. rész nem ugyanattól a szerzőtől való, ám a második Zakariás rejtélyes személyének azonosítása terén eltérnek a vélemények. – További nehézséget okoz a 2. rész keltezése. Bármennyi szerzőnek van is része létrejöttében, a 9–14 egészében semmiképpen nem tekinthető a fogság előtti időből valónak; az irodalomkritika számára egyre világosabbá válik, hogy archaizálással, azaz régi anyag feldolgozásával kell számolni. De tárgyi okokból a másik szélsőséges felfogás, ti. hogy a 9–14 a Makkebeusok korában keletkezett (Marti, Nowack, Duhm, Treves) sem tekinthető megalapozottnak. Végső fokon: a 9–14 szerzője, ill. szerzői, valamint keletkezésének ideje kérdésében a válasz még várat magára. Annyi azonban biztos, hogy a keletkezés idejének kérdését a 9–14-en belül egységenként külön-külön kell vizsgálni. Otzen szerint a 9 kk. Jozija korában keletkezett, a 11. f. közvetlenül a D-i ország (Júda) pusztulása előtt, a 12 kk. 3 darabja a fogság idejének elején jött létre, a Zak 14 pedig egy apokalipszis a fogság utáni idő végéről. – Végül kérdés, hogy a 9–14 miként kapcsolódott hozzá az 1. részhez. Föltehető, hogy a 9–14; 12–14 és a Mal 1–3 felölelte gyűjtemények, amelyek mind massa (’mondás’) felirattal vannak ellátva, eredetileg névtelenek voltak, és a szt. kv.-ek gyűjteményébe a 12 kispróf., vagyis Zak 1–8 után kerültek bele. Miután a 3. „mondást” Mal-hoz kapcsolták, a 2 másik Zak részévé vált. – II. Tartalma. 1. Három időhöz kötött jövendölés. a) 1,1–6: Dárius uralkodása 2. évének (Kr. e. 520) 8. hónapjától (a nap vsz. elsikkadt): megtérésre intés; akkor Jahve újra népe felé fordul. – b) 1,7–6,8: Dárius uralkodása 2. évének 11. hónapja 24. napjától, egyes szám 1. személyben fogalmazva 8 éjszakai látomást ölel fel: a 4 lovas (1,7–15; Jahve közbeiktatott ígéretei, 1,16 kk.); a 4 szarv (2,1–4); az angyal a mérőzsinórral (2,5–9; 2 helyen Jahve közbeiktatott szavai: 2,10–13 és 2,14–17); ® Józsue főpap igazzá válása (3,1–7; Jahve közbeiktatott szavai: 3,8 kk.); az arany mécstartó (4,1–6a.10b–14; Jahve szózata: 4,6b–10a); a repülő könyvtekercs (5,1–4); az asszony a vékában (5,5–11); a 4 kocsi (6,1–8). E látomások tartalma: ígéret a népnek v. a vezetőknek, Zerubbábelnek, ill. Józsuénak, tovább felhívás a népre v. a vezetőkre nehezedő bűnnel való szakításra. Jahve szózata (6,9–14). – c) 7,1–8,23: Dárius uralkodása 4. évének (Kr. e. 518) 9. hónapja 4. napján Jahve válasza arra a kérdésre, hogy a Templom pusztulásának (vö. 2Kir 25,8 kk.) emlékezetére rendelt böjtöt meg kell-e még tartani; a voltaképpeni választ (8,18 kk.) Jahvénak más szózatai előzik meg (közülük egy nem keltezett; „hozzám” értsd: a próf.-hoz intézett 7,4–8,1). – 2. Jahvénak 3 időhöz nem kötött, főleg eszkatologikus tartalmú szózata: a) 9,1–11,3: költői leírása Jahve országa eljövetelének, amely a földi hatalmak megsemmisülése és Izr. szétszóródott fiainak hazatérése formájában következik be. – b) 11,4–17+13,7–9: allegória prózában, amely egy jó és egy rossz pásztort állít elénk; a jó pásztor halála egy fájdalmas tisztulási folyamatot vezet be. – c) 12,1–14,21: két párhuzamos eszkatologikus jövendölés prózában. 12,1–13,6: a Jeruzsálemet megtámadó pogány népek elpusztulnak, és Dávid háza gyászolni fogja azt, „akit átszúrtak”; 14. f. a pogány népek pusztulásának, valamint Jeruzsálem és a Templom jövendő dicsőségének bemutatása. – III. Teológiája. 1. Zak 1–8: a szerző a templomépítésre összpontosítja a figyelmet; egész messiásvárásának ez az alapja. Két tényező hatása figyelhető meg: a régebbi próf.-i jövendöléseké (főleg Ezekiel jövendöléseié) és a kortárs Aggeus próf. föllépéséé. A régebbi próf.-któl vette át Zakariás próf. a megtérésre való felhívást. Az erkölcsi megújulást, amelyet a Messiás eljövetelével beköszöntő üdvösség föltételének tekint, annyira fontosnak tartja, hogy a belső megújulás érdekében szívesen feladja a böjti és bűnbánati napokat. Az erkölcsi megújulásra való felhíváshoz csatlakozik Ag témája: az üdvösség elérkezése. Ezt jelzi a száműzöttek hazaérkezése a fogságból és készségük a Templom újjáépítésére. Az üdvösség csak a Templom elkészültével valósul meg; akkor Isten bevonul hajlékába, hogy innen az egész világnak megmutassa hatalmát. Aggeus próf.-tól eltérően Zakariás egy lelki és egy világi vezérnek tulajdonítja a messiási méltóságot. Ezt a gondolatot, mint Isten transzcendens voltának hangsúlyozását vsz. Ez hatásának tulajdoníthatjuk. A rejtőző Istent először csak az angyalok közelíthetik meg; ők a közvetítők, akik az emberek imáit Isten színe elé viszik, és jelentik neki a földön történteket, másfelől viszont közlik az emberekkel, így Zakariással is, amit Isten ki akar nyilatkoztatni. Ez az Isten és ember közti távolság szükségszerűen hozzájárulhatott ahhoz, hogy a próf.-k veszítettek jelentőségükből. – 2. Zak 9–14: az eszkatologikus üdvösség idejének bemutatása, a próf.-k fölöslegessé válásának kiemelésével. Ha azonban az üdvösség idejében már nem lesz szerepük a próféciáknak, mivel a mindent elsöprő törv. lép érvénybe, akkor a szerző sem mondhat egyebet, mint hogy értelmezi a korábbi próf.-k jövendöléseit. A Messiás alakja is eltér a korábbi elképzeléstől: elsősorban a szegények védelmezőjeként jelenik meg. Végül eltörlik Jeruzsálem bűnét azért az őszinteségért, amellyel a megölt vezér halálát (vö. 12,10) siratja.
