zálog
zálog: Izr. fiainak joga volt hozzá, hogy egy – az adósnak később visszaadandó – tárgyat maguknál tarthassanak biztosítékul kölcsön (® kölcsönzés) rendelkezésre bocsátása esetén. A ~ba (MTörv 24,10–13) adott köntöst, az egyetlen takarót este vissza kellett adni (Kiv 22,25 kk.). A MTörv 24,6.13.17 ezt a visszaadási kötelezettséget minden létfontosságú dologra kiterjesztette; Ez 18.7.12.16; 33,15: az igaz visszaadja a ~ot; a ~ vissza nem adása bűn. M. David megkísérli a héb. kifejezést pontosabban is értelmezni. A törv.-hozó és a próf. tartózkodása érthető, ha a nép panaszát szem előtt tartjuk (Neh 5,2 kk.). Támár is követelt ~ot, mielőtt engedett volna Júda kívánságának (Ter 38,17–26). Ez a szó arrabonként (’zálog, felpénz, foglaló’) a gör.-be is átment. Pál ap. számára (2Kor 1,22; 5,5; Ef 1,13 kk.) a Lélek átvitt értelemben véve ® foglaló, amelyet Isten a hívőnek biztosítékul adott arra, hogy megadja neki az üdvösség teljességét.
