Berend Iván
Berend Iván – a bondavári szénbánya tulajdonosa, főmérnöke, Jókai Fekete gyémántok c. regényének központi alakja. A szerény jövedelmű bánya és öntöde minden munkálatát ő irányította, s a hozzá tartozó bányásztelepen igyekezett tűrhető életfeltételeket teremteni. Kaulman Félix bécsi bankár be akarta vonni egy nagy nemzetközi pénzügyletbe, melynek alapját az ő bányájával összeköttetésben lévő hatalmas szénrétegek képezték volna. ~ spekulációt szagolt s nemet mondott. Természettudományos kutatásaiért akadémiai tagnak választották, s a székfoglaló előadás miatt, amelyben egy nagyszabású technikai és társadalmi utópiát körvonalazott, Pestre kellett mennie; hosszabb ideig ott is maradt, hogy közelről figyelje az új bondavári bánya körüli nagyarányú és szemfényvesztő tőzsdemanővereket. Mire visszatért, az új bánya veszedelmes konkurrenciává nőtte ki magát, emberei nagyrészét elcsábította és őt kiszorította szerény piacáról. ~ nem esett pánikba, a hozzá hű maradt munkásokat érdekeltté tette a termelésben, s várta, hogy a szélhámosság kártyavára összeomoljék. A szomszéd bányában történt robbanás és a nyomán támadt tűzvész siettette ezt, a kibocsátott hatalmas részvénytömeg papirronggyá vált, a szédelgő Kaulman meghalt. ~ kidolgozta a tűz eloltásának technikáját, a részvények többségét tisztes áron megvásárolta, és így az ország legnagyobb ipari hatalmassága lett, kiépíthette a bondavölgyi szárnyvasutat. A bánya- és öntöde-komplexum munkásainak mintatelepet épített, amely részben önigazgatással működött, iskolát, kórházat és más jóléti intézményeket létesített, és nyereségét megosztotta alkalmazottaival. Mintegy jutalmul az élettől megkapta a régóta áhitott Evila szerelmét. – Megszokhattuk Jókai hőseiben az erkölcsi kiválóságok már-már valószínűtlen koncentrátumát: nagy férfiai mindig nemes lelkűek, bátrak, lovagiasak, a becsület és az önfeláldozás mintaképei. Ezek az erények ~ban is egyesülnek, de ő még ezen felül műszaki és természettudományos zseni és utópista társadalomtudós is. Kár, hogy az író nem elégedett meg ennyivel, mert hőse pesti tartózkodása alatt, amikor arisztokrata körökben kell forgolódnia, ~ről kiderül, hogy ráadásul tökéletes arszlán, brilliáns csevegő, verhetetlen kártyás, asztal alá iszik bárkit, úgy énekel, úszik, lovagol, vadászik, mint senki más, pisztoly- és kardpárbajban a legnagyobb verekedőt legyőzi. Szívtiprónak nem mondhatjuk, ez nem férne össze nemes jellemével, de szándéka nélkül is végzetes szerelmet ébreszt a szép Bondaváry Angélában. Ez a félisten úgy toronylik kora és az egész társadalom fölé, hogy magányossága magától értetődik, nincs senki, aki fölérne hozzá. Ez arra vall, hogy a hatvanas években ilyen magános hőstől, prófétától vagy inkább megváltótól várta Jókai a magyar viszonyok jobbra fordulását, hiszen a való élet körülötte nem mutathatott fel hasonló szellemi és erkölcsi kitűnőségeket. A figura mögött ennek ellenére valódi modell áll, aki jellemének és tevékenységének rajzát vagy legalábbis annak főbb vonásait ihlette: Zsigmondy Vilmos (1821-1888) bányamérnök, geológus, akadémikus, az artézi mélyfúrások úttörője, aki Jókainak testvéri jó barátja volt.
