Etelka
Etelka1 – a honfoglaló hősök egyikének, Gyula hadnagynak a lánya, Dugonics azonos című regényének hőse. Szépségének még maga Árpád fejedelem is hódolója volt; ugyanő politikai okokból szívesen látta volna, hogy a lány a bolgár Zalán fiának, Zalánfinak a felesége legyen. Egy templomi áldozat alkalmával azonban, amelyet ~ mutatott be a Magyarok Istenének, ismeretlen idegen dalia nyújtotta neki a fáklyát. Ez a dalia Etelének nevezte magát, és a két fiatal hamar megvallotta egymásnak szerelmét; az ifjút Árpád is kegyébe fogadta, a lány pedig neki adta Attila kardját, amelyet a fejedelem feleségétől kapott. Huba vezér lánya, a cselszövő Világos ugyancsak beleszeretett az idegen bajnokba, és megnyerte segédjéül az ármányos Rókát, aki bizalmas titkára volt Árpádnak, majd az ő halála után fiának és utódjának, Zoltánnak. Ez a Róka hamis vádakkal börtönbe juttatta Etelét, de aztán üzelmeire fény derült, és ő került bitóra. Etele kiszabadult, és akkor feltárta titkát: ő a magyarság Karjalába szakadt ágának uralkodója, és azért jött, hogy általa „a két elágazott vérség összekapcsoltasson”. Mivel pedig ~ról kiderült, hogy valójában a fejedelemnek, Zoltánnak édes testvére, kettejük frigye a mondott célt a legmagasabb fokon szolgálhatta. A két szerelmes azonban csak újabb és kis híján végzetes bonyodalmak után lehetett egymásé. Etele akkor magával vitte hazájába aráját; annak ottani kalandjait utóbb Etelka Karjelben c. drámájában írta meg a szerző. – A korabeli közönség nagy lelkesedéssel fogadta a regényt és minden erénnyel ragyogó hősnőjét; a név, amelyet a szerző alkotott az Etele női párjának, máig használatos magyar női név lett. ~ alakja egyébként éppúgy nélkülöz minden történeti hitelt, mint a regényben szereplő helyszínek és események, amelyek részint a XVIII. századi viszonyok naiv visszavetítései, részint az alacsonyabb szintű német kalandtörténetek kliséi.
