Héloőse
Héloőse [éloiz] – neves középkori apáca. Valóságos személy volt (1100–1163), fiatalon és nő létére a maga korában ritka filozófiai képzettségre tett szert. Nagybátyja, Fulbert kanonok a neves párizsi filozófiatanárra, Abélard kanonokra bízta képzését. Tanár és tanítvány hevesen egymásba szerettek, Bretagne-ba szöktek, s ott ~ megszülte fiúgyermeküket. Össze is házasodtak, de Fulbert ~t zárdába kényszerítette, Abélard-t pedig elfogatta és kasztráltatta. Utóbbi szintén kolostorba vonult, és idő múltán az elszakított szerelmesek levelezni kezdtek. Fennmaradt levélváltásukban megindító módon elegyednek a hajdani boldogtalan szerelem emlékei a jelen szenvedélyes vágyódásával és az isteni végzésben való megnyugvás igényével. E levelezés latin szövege a XVII. században jelent meg, 1717-ben az angol Pope dolgozta fel először irodalmilag, s a század folyamán sokan mások is, franciák, németek, olaszok. A történet ismertsége magyarázza, hogy Rousseau a Julie d'Étanges-ról szóló regényének, a sorsok rokon vonásai alapján, a Julie avagy az új Héloőse címet adta.
