Homálynoky Szaniszló
Homálynoky Szaniszló – a költő „dunántúli születésű pályatársa”, valójában saját alakmása Kálnoky László Egy hiéna utóélete és más történetek, Bálnák a parton és Egy mítosz születése c. versköteteiben. Az első kettőben „~ történetei” ill. „~ újabb történetei” cikluscím alatt ugyanazokat a csevegő hangú, önéletrajzi tárgyú prózaverseket írta tovább Kálnoky, amelyeknek sorát az Egy magánzó emlékirataiból c. kötetében kezdte el, még egyes szám első személyben. A harmadik kötet fanyarul elégikus, rövid és kötöttebb formájú lírai darabjainak egy részénél az alcím a „H. Sz. jelenései”, „H. Sz. fohászai” és „H. Sz. álomlátásai” c. fiktív gyűjteményeket jelöli meg forrásként. Költő és hőse azonosságát külsőleg az egyező névelemek (-noky -szló) tanúsítják és az a körülmény, hogy ~ történeteiben több olyan mozzanat bukkan fel, amelyeket már korábban, a „magánzó” emlékezéseiből megismertünk. (A dunántúlinak nevezett szülőváros, Váralja is alig álcázott mása a költő szülőhelyének, Egernek.) Még fontosabb a belső azonosság: akárcsak a költő, ~ a kemény létharcra képtelen, érzékeny, szemlélődő entellektüel. A sors csapásait, súlyos betegséget, a háború borzalmait, nélkülözést, háttérbe szoríttatást, az ostoba rosszindulatot és a pályatársak irigy mesterkedéseit a sztoikus bölcs fölényével viseli és a költő távolságtartó érdeklődésével szemléli. Tudja, hogy mindez ráadás csupán az emberi lét kolosszális hiábavalóságára. Magánzó- és Szaniszló-önmagát, az élet csapdái közti bukdácsolását kesernyés humorral és szelíd öniróniával rajzolgatja Kálnoky; közben kedvtelve időzik el egy-egy derűs pillanatnál, apró rejtelmeknél és mestersége izgató problémáinál.
