Marcel
Marcel [marszel] – a történet elbeszélője Proust Az eltűnt idő nyomában c. regényében. Nagypolgári családban született, érzékeny, betegségekre hajlamos gyerek volt. A telet Párizsban, a nyarakat Combrayben töltötte a család. Itt a folyópart egyik oldalán Swann előkelő háza állt, a másik oldalon Guermantes hercegék kastélya. ~ gyermeki képzeletét mindkét épület megbabonázta. Swann ugyan szülei házának is gyakori vendége volt, de titokzatos felesége, Odette de Crécy és szép, vörös hajú lánya, Gilberte sokat foglalkoztatta ~ fantáziáját. Guermantes-ékhoz a patinás, évezredes múlt és az elérhetetlen előkelőség képzetei kapcsolódtak. Ifjú korában ~ közelebbi kapcsolatba került Gilberte-tel, és bejáratos lett a Swann-házba, de a szeszélyes és kacér lány elhárította szerelmes közeledését. Két év múlva ~ egy normandiai tengerparti üdülőhelyen, Balbecben ismerkedett meg, izgató lánypajtásai körében, Albertine-nel, de egyelőre ő is elérhetetlen maradt számára. Párizsban közben szaporodtak társasági kapcsolatai, főrangú ismeretségekre is tett szert, és a régi ábránd testet öltött: egy szalonban megismerkedett a hercegi párral, Oriane és Basin de Guermantes-tal. Bár köznapibbnak bizonyultak, mint ahogy fantáziáiban éltek, a név vonzása még megmaradt számára. Szemléletét közben művészi élményei is mélyítették, a találkozások olyan művészekkel, mint Berma, a csodálatos drámai színésznő (Sarah Bernhard mása), Vinteuil zeneszerző, Bergotte, az író (talán Anatole France?) és Elstir, az impresszionista festő. A tartózkodó Albertine egy szép nap önmaga ajánlkozott fel, s ~ szerelme fellobogott. Viszonyukat mérgezte az a túl meghitt kapcsolat, amely a lányt számos barátnőjéhez fűzte; ~ nyomozott utána, minden percét őrizte, fogolyként próbálta megtartani maga mellett. Egy nap Albertine eltűnt, majd hamarosan halálhíre érkezett. ~ nehéz napokat élt át; utóbb Gilberte-tel próbálta felidézni hajdani, félbemaradt kapcsolatukat, de a lány férjhez ment az ő egyik barátjához. Betegsége miatt ~ hosszabb időt Párizstól távol töltött; visszatérve végiglátogatta nagyvilági élete hajdani színtereit, és megérlelődött benne a nagy mű gondolata, amely az emlékezések révén megragadja, foglyul ejti és megörökíti a visszavonhatatlanul múló időt. – Mint már a név is jelzi, ~ kétségtelenül az író mása, de nem szabad minden vonását önéletrajzi hitelűnek tekinteni, már csak ezért sem, mert személyiségének számos jegyét a szerző a mű egy másik figurájába, Swannba helyezte. ~ igen érzékeny és ábrándokba menekülő lélek; társasági sznob, de nem közönséges értelemben: a magas körökben és főleg Guermantes-ékban a történelmi múlt varázsa és egy elképzelt felsőbbrendű életforma artisztikuma izgatja és vonzza őt. A művészi élmény életpótló, sőt az életnél fontosabb, magasabb rendű valami nála; személyes érzelmei, szerelmei sem önmagukkal azonosak, hanem azzal a felfokozott és átszínezett képpel, amelyet magában alkot róluk.
