Mariamne
Mariamne – zsidó királyné, a Hasmoneus dinasztiából származott, amelynek utolsó uralkodóját, ~ nagybátyját Heródes fosztotta meg trónjától. A híresen szép ~ ifjan ennek a Heródesnek a felesége lett. Férje eszelős szenvedéllyel imádta, de ez nem akadályozta meg benne, hogy hatalmát féltve az asszony bátyját megölesse. Amikor ezért Antonius maga elé idézte, a király meghagyta nővére férjének, hogy ha nem térne vissza, ölje meg ~t, mert elviselhetetlen számára a gondolat, hogy halála után más élvezhesse az imádott testet. ~ megtudta ezt, s mikor Heródes épségben visszatért, keserű szemrehányást tett neki. A király dühöngött, kivégeztette fecsegő sógorát, majd az asszonyt gyanúsította, hogy megcsalta őt vele; mindezek miatt ~ elhidegült férjétől. Évek múlva Heródesnek Octaviushoz kellett mennie számadásra korábbi kapcsolata miatt a nagy ellenféllel, Antoniussal, s a király ismét azonos parancsot adott egy hívének, aki ezt ugyancsak felfedte a királyné előtt. Minden megismétlődött, ~ szemrehányásai, a király dühe, a fecsegő kivégzése, féltékeny gyanú, az asszony hidegsége. Ekkor Heródes nővére, Salome, aki fensőbbsége miatt régóta gyűlölte sógornőjét, azzal rágalmazta meg ~t, hogy ura megmérgezését tervezte. A gyatra bizonyítékok ellenére a király azonnal hitelt adott a vádnak, bírósági komédia útján halálra ítéltette és kivégeztette feleségét (Kr.e. 29). A lelkifurdalásba és a még mindig imádott nő hiányába Heródes majd beleőrült; bár addig sem a kímélet jellemezte, ettől fogva lett mindenkire gyanakvó véreskezű zsarnok. – ~ szomorú sorsa Josephus Flavius leírásában (A zsidók története) maradt ránk, és a 16. századtól több tucat szépirodalmi művet, főképp drámát ihletett; szerzőik sora Hans Sachstól Tristan l'Hermite-en, Calderónon, Tirso de Molinán, Voltaire-en és Gozzin át Rückertig, Hebbelig és Lagerkvistig terjed. E művek tekintélyes része, főleg a 17.–18. században regényes motívumokkal dúsítja fel a voltaképp kétszemélyes drámát, plátói vagy valódi szeretőt állítva az asszony alakja mellé, így voltaképp Heródes féltékenységét igazolva (pl. Voltaire). Egyesek beállításában ~ eleve gyűlöli férjét a bűnökért, amelyeket az családja tagjai ellen elkövetett, mások szerint királyi származása magasáról néz le a felkapaszkodott bitorlóra (ebben Josephus is hibáztatta a királynét), s ilyen okokkal magyarázzák hidegségét, amellyel szenvedélyes férje haragját kiváltja; többen a családi intrikák szerepét állítják előtérbe. A valódi tragédia magaslataira Hebbelnek sikerült felemelkednie Heródes és Mariamne c. drámájával. Ebben ~ is szenvedélyesen szereti férjét, és lelkében el van szánva, hogy annak halálát nem éli túl, épp ezért érzi magát megalázva emberi méltóságában és rendül meg szerelmében amiatt, hogy a király a megkérdezése nélkül, mint holmi vagyontárgyról rendelkezik felőle. Egyszer még megbocsát, de a második csalódás után nem akar többé élni; szándékosan keveri önmagát hűtlenség gyanújába, s így valósággal belehajszolja Heródest, hogy halálra adja őt.
