Oblomov
Oblomov – teljes nevén Ilja Iljics O. orosz kisbirtokos nemes, Goncsarov azonos című regényének hőse. Jó képességű, élénk képzeletű, szelíd kedélyű ifjú volt, sokoldalú tanulmányainak befejezése után az obligát hivatalnoki pályára lépett, de hamar ráunt, és pétervári lakásán meghúzódva teljes tétlenségnek adta át magát, evés és szunyókálás töltötte ki napjait. Egy élelmes földije vállalta, hogy birtoka anyagi ügyeit intézi, őt pedig átköltöztette rokonaihoz, ahol ~ még nagyobb kényelemben folytathatta semmittevését, miközben „barátja” igyekezett kiforgatni őt vagyonából. Fásultságából gyerekkori barátja, Stolz próbálta felrázni, összeismertette a szép, művelt Olga Iljinszkajával. ~ valósággal lángra gyúlt a szerelemtől, lelke szárnyalt, tervezgetett, ám a házassággal kapcsolatos tennivalók és egyáltalán egy tevékeny élet perspektívája megriasztotta, s a láng hamar kihamvadt benne. Előbb csak kifogásokat keresett, bujkált a lány elől, de aztán végleg visszasüppedt apátiájába, és a szakítás elkerülhetetlenné vált; Olga utóbb Stolz felesége lett. – ~ sajátos módon reagál az önmagát túlélt nemesi életformára és világképre: kivonul az objektív létezésből. Nagy baja, hogy képzelete élénkebb, mint a valóság, mondja róla Szerb Antal. Az orosz irodalomban Jevgenyij Anyegin óta jelenlévő „felesleges ember”-nek, a passzív jóakaratnak végletes megtestesítője ő, általa vált fogalommá az oblomovizmus, az önpusztító cselekvésképtelenség.
