Szilveszter
Szilveszter – forradalmár, Petőfi Az apostol c. költeményének hőse. Nevét onnan nyerte, hogy anyja nem kívánt csecsemőként szilveszter éjjelén csempészte egy úri hintóba. A kocsistól egy kocsmaküszöbre került, majd koldusok nevelték fel és képezték ki koldulásra. Egy szigorú úr elvitte a fia inasának, s a gyermeknek most már volt betevő falatja; miközben az ifiúr tanult, ő a nevelő szavait leste el titkon, és jó esze korán megmutatkozott. A nevelő nagylelkű adománya jóvoltából utóbb tanulhatott; jogot végzett, s korán a szerencsétlen elnyomottak szolgálatának szentelte életét. Jegyzőként buzgólkodott egy faluban a jobbágyok javára, de a pap a népet ellene fordította, s mennie kellett; a kastély kisasszonya azonban szerelmesen követte őt, és megosztotta vele nyomorúságát. ~ az emberiség sorsának jobbítását most lázító tartalmú könyveire bízta; egy titkos nyomdában kinyomtatta őket, ám hamar nyomára jöttek, s tíz évi börtönre ítélték. Mire megtört öregemberként kiszabadult, már se felesége, sem gyermekei nem voltak életben. Végső kétségbeesésében merényletet kísérelt meg a király ellen, és a vérpadon végezte. – A hős és a költő között az összekötő kapocs a név: Petőfi is szilveszter éjjelén született. ~ élete sorsában már nincs önéletrajzi elem, ő a forradalmár, a tiszta és nemes lélek, akit legfőképp a személyesen átélt nyomorúság és sok megaláztatás indított arra, hogy a szabadság és jobb jövő harcosának áldozatos hivatását válassza. Ez egyébként romantikus elképzelés, a forradalmárok nem feltétlenül jönnek a társadalom mélységeiből (maga Petőfi is csak sihederfővel ismerte meg a nélkülözést); a példázat inkább arra jó, hogy magának a hősnek a sanyarú sorsa is lázítsa az olvasót, győzze meg a forradalmi változtatás szükségességéről.
