Abbá
Abbá Arám szó, jelentése: »apa«. Az arám Jézus korában a zsidó nép köznyelve. Az ÓSZ népe mondta ugyan Istent atyjának (Ézs 63,16; Jer 3,4; 31,9; Zsolt 68,6), de az abbá szóval szigorúan csak a családon belül szólították a gyermekek a testi apát.
Jézus ilyen egyszerű, bensőséges módon szólította Istent (Mk 14,36) és erre tanította - hatalmazta föl - tanítványait. Valószínűleg ez állt a Miatyánk eredeti arám szövegében. Jézus az Istenhez való különleges viszonyába vonja be övéit. (Mt 11,27).
Az első palesztinai, arámul beszélő keresztyén gyülekezettől lefordítatlanul adták tovább a másként beszélő gyülekezeteknek. Így került bele az ÚSZ g. szövegébe. A Szentlélek munkája, hogy ilyen közel kerülünk Istenhez (Róm 8,15k; Gal 4,6). (Ld. még ATYA, APA).
