Abc
Abc
1. Neve, fogalma
Az ábécé (alfabétum) valamely írásrendszer összes betűjének általánosan elfogadott elrendezése. A magyarban az ábécé első három betűjéről kapta a nevét, a g.-ben pedig a g. ábécé első két betűjéről (alfa, béta - alfabétum). Az ábécé a betűírás alapvető feltétele. A betűírás a fogalmakat, szavakat, szótagokat jelölő írással szemben a beszéd hangsorának legkisebb elemeit, a beszédhangokat jelöli. A betűírás felfedezésének rendkívüli jelentősége van az emberiség történetében.
2. Története
A betűírás felfedezése hosszú folyamat eredménye. Eredetének kezdetei az egyiptomi és a mezopotámiai kultúrkörre mennek vissza. A két ősi kultúrkörben nagyjából egy időben indult diadalmas útjára az írás művészete. Az egyiptomi írás képírás (piktográfia, hieroglifa) volt. Egyes tárgyakat (pl. kerítés, száj) lerajzoltak, a rajz az ábrázolt tárgyat jelentette. Különböző jeltípusok alakultak ki, melyeknek száma mintegy 750 volt. A képírás bonyolultságának egyszerűsítését szolgálta egyes mássalhangzók jeleinek a meghatározása. Ez úgy történt, hogy egy-egy kép az ábrázolt dolog kezdő mássalhangzójának a jelévé lett, pl. nt (víz) - n, muladj (bagoly) - m. Nehezítette a megértést, hogy egy-egy mássalhangzó jelölésére több képet is lehetett alkalmazni. Voltak jelek, amelyek több mássalhangzó jelölésére is alkalmasak voltak. Az írnokok szívesen alkalmazták ezeket, többnyire úgy, hogy az utolsó mássalhangzót megismételték. Annak érdekében, hogy a mássalhangzós szöveg helyes megértése könnyebb legyen, a többértelmű szó mögé rajzolták a fogalomkör jelét, pl. férfinév mögé férfit, elvont fogalom mögé tekercset. Mezopotámiában a sumérok voltak az írás úttörői. Ez az írás is a képírásból indult ki, ami aztán a lágy agyagtáblákra írva hamarosan stilizált geometriai formákat vett fel. Minden vonás ék alakú volt, ezért nevezik ékírásnak. A szótagírást az ékírásban is alkalmazták, de a kezdő hangzókból nem rövidítettek le betűket, ami az egyiptomiaknál 24 mássalhangzót eredményezett. Az ékírás jeleit egészen a Kr. e. 1. évezredig többféle módon lehetett kimondani, mivel az ábrázolt dolognak több neve volt. Ez különösen olyankor jelentett nagy nehézséget, amikor az ékírást más sémi nyelvre alkalmazták, amelyben annak a tárgynak más neve volt. Így mind az írás, mind az olvasás nehéz volt a képírás és az ékírás esetében egyaránt.
Az ábécé megalkotásához a döntő lépéseket a kánaáni kultúrkörben, Föníciában és Palesztinában tették meg. Különböző előzmények után (protosinai alfabétum, Kr. e. 1500 körül, protopalesztinai írás - a közép- és D-palesztinai leletek Kr. e. 1600-1200-ból valók -, az ugariti ékírásos ábécé Kr. e. 1400 körül, melynek 30 jele van) született meg az É-sémi vagy óhéber betűírás. Főleg a bübloszi leletek tanúskodnak róla. Használata a Kr. e.-i 11. szd.-tól bizonyított. Ez az ábécé 22 mássalhangzóból áll. Az izráeliek és az arámok ezt használták. A g.-ök Kr. e. 9. szd.-ban vették át. Közvetlenül vagy közvetve minden későbbi ábécé ebből származik.
A protosinai, protopalesztinai, ugariti és az É-sémi közös vonása a magánhangzók jelölésének a hiánya. Ezen a hiányon úgy segítettek, hogy bizonyos mássalhangzókat iktattak be magánhangzók jelölésére (mater lectionis, azaz olvasási anyabetű). Előbb a szavak végén, később a szavakon belül is alkalmazták ezt a módszert a hosszú magánhangzók jelzésére. A magánhangzók írását a g.-ök oldották meg. Ők az első olyan ábécé feltalálói, amelyben külön jelei vannak a magánhangzóknak és a mássalhangzóknak. A B-i h. mássalhangzós szöveget a masszóréták látták el magánhangzók jelölésével a Kr. u.-i szd.-okban.
NA
