Ad
Ad 1. Az »adni« fogalmát is kifejező h. nátam ige alapjelentése olyan cselekményt fejez ki, amelynek következtében valaki vagy valami mozgásba kerül. Egyike a leggyakrabban előforduló ÓSZ-i kifejezéseknek. Teológiai jelentősége elsősorban azoknak az előfordulási heIyeknek van, amelyek esetében az adás alanya maga Isten.
Az ÓSZ szemlélete szerint minden létező Istennek, mint teremtőnek a tulajdona, ezért ő mindennel szabadon rendelkezik (Zsolt 115,16; Ézs 42,5; Jer 27,5). Isten adja az embernek az életet, és ő szabja meg időtartamát (Zsolt 21,5, 39,5; Préd 5-6; 8-15). Isten adja a családi kapcsolatokat (1Móz 3,12; 17,16; Ezs 8,18), és az élet anyagi feltételeit (1Móz 1,29; Jób 1,21; 5Móz 26,10; Préd 5,18). Ő az ura a természeti jelenségeknek (3Móz 26,4; 5Móz 28,12; 1Sám 12,18; Jer 14,12), ő adja a lelki-szellemi javakat is: erőt, bölcsességet, tudást, örömöt (Préd 2,26; Ézs 40,29; vö. 5Móz 29,3). Isten ad a királynak hatalmat és bölcsességet (1Sám 2,10; 1Kir 3,12), ő adhat ítéletet is (1Kir 13,26; Hós 9,14).
Annak, hogy Isten ad, különösen Izráel szempontjából van jelentősége. Kánaán földjét Isten ígérte és adta is meg Izráelnek (1Móz 12,7; 17,8; 35,12; 2Móz 6,4; 5Móz 12,9). Ő ad minden jót, különösen is a föld termését (Zsolt 85,13). Megadja a jólét feltételeit (5Móz 8,18), népének erőt, hatalmat és békességet ad (Zsolt 29,11; 68,36). Isten Izráel kezébe adja ellenségeit (4Móz 21,2k); ő adja a papoknak járó anyagi javakat, és a rajtuk lévő áldást (4Móz 18,12; Mal 2,2). A jövő reménysége abban van, hogy Isten új életet ad (Ez 37,4kk).
Mindebből következik, hogy az ember - és ez Izráel vonatkozásában hangsúlyosan érvényes - semmivel sem rendelkezhet úgy, mint a maga tulajdonával, hanem mindenért Istennek tartozik számadással (2Móz 22,28; 1Krón 29,14), mindenekelőtt a saját életével. Ezért a besorozottaknak váltságdíjat kell adniuk magukért (2Móz 30,12), ugyanakkor az ember nem önmagát váltja meg (Zsolt 49,8). Az elsőszülött fiút Istennek kell adni (2Móz 22,28; vö. 1Sám 1,11), ez azonban semmiképpen nem jelenthet emberáldozatot (3Móz 20,2). Istennek a tőle kapott anyagi javakból is adni kell (3Móz 22,22; 23,38; 27,9; 27,23; 5Móz 16,10; Neh 10,33k). Az »adni« kifejezés ugyanakkor nem vált az áldozattal kapcsolatban általánosan használt terminus technicusszá. Ez is kifejezésre juttatja azt, hogy minden Isten tulajdona. Mindenek fölött önmagát kell, hogy Istennek adja az ember (Zsolt 51,18; Péld 23,26).
2. Az ÚSZ-ben is felismerhető az az ÓSZ-ben gyökerező szemlélet, hogy az embernek mindent Isten ad (Mt 5,45; Jn 3,27; 19,11). Ezért az embernek kérnie kell Isten adományait (Mt 7,7; Jn 15,16; 16,23).
AZ ÚSZ egyik központi mondanivalója, hogy Isten Krisztusnak adott mindent, övé minden hatalom (Mt 28,18; Jn 3,35; 11,22; 13,3; 17,2). Kezébe adta az ember sorsát (Jn 17,2; 6,37). Isten adta Krisztust a világnak szabadítóul (Jn 3,16; Róm 4,25; 8,32), ő pedig önmagát adja a világért (Mt 20,28; Mk 10,45; Lk 22,19; Jn 18,11; Gal 1,4; 1Tim 2,6; Tit 2,14). Ez a gondolatkör teljes komplexitásában jut kifejezésre az ún. FŐPAPI IMÁban (Jn 17,1kk).
Krisztológiai meghatározottságú mindaz, amit a tanítványok, ill. a keresztyének elhivatásuk és szolgálatuk során kapnak. Nekik adatik, hogy megtudják a mennyek országának titkát, és megértsék a kijelentést (Mt 13,11; 19,11; Ef 1,7). Krisztustól való a hit és a békesség (Jn 14,27; 1Kor 3,5). Ő adja az üdvösséget (2Tim 4,8; Jel 2,10).
SzCs
