Adopciós formula
Adopciós formula Azok a szavak, amelyek kimondásával valaki fiává fogad valakit. A B törvényei között nincsen erre vonatkozó rendelkezés, de többször előfordul az elbeszélésekben. Talán ide tartoznak Ráhel szavai, amelyekkel saját fiának nyilvánítja szolgálójának, Bilhának a fiát (1Móz 30,6). Jákób adoptálja unokáit, Efraimot és Manassét (1Móz 48,5 vö. 1Krón 5,1).
Isten megígérte Dávidnak, hogy véréből származó utódját királlyá teszi és ennek atyja lesz (2Sám 7,12-14; 1Krón 28,6). Ennek alapján hangozhatott el a dávidházi király trónralépésekor az Úr nevében a Zsolt 2,7 adopciós formulája (vö. Zsolt 89,27k). Hangsúlyos itt a ma. A környező kultúrákban (Egyiptom) ugyanis élt az uralkodó Isten általi tényleges nemzésének gondolata.
A Lélek által kiáltjuk: Atyánk. Tanúskodik bennünk, hogy Isten gyermekei vagyunk (Róm 8,15k). Talán a római jog szerinti adopcióra történik itt utalás, amelyhez tanú kellett és amelynek során az adoptált kimondhatta az »apám« szót.
