Aháb
Aháb 1. Izráel 7. királya, a dinasztiaalapító Omri fia, aki 871-852-ig uralkodott. Júdában ez idő alatt Ászá és Jósafát volt a király (1Kir 16,29-22,40). Felesége Jezábel, a szidóniak királyának, Etbaalnak a leánya. E házasság révén megszilárdította a barátságot a föníciai kereskedő államokkal. Júdával békességben élt, a trónvárományos Jórámhoz, Jósafát fiához adta feleségül a leányát, Atalját (2Kir 8,18-26). A moábitákat engedelmességre szorította (2Kir 1,1), csak Benhadaddal, Arám királyával bonyolódott háborúba uralkodásának utolsó esztendeiben (1Kir 20). Az áféki csatában oly nagy győzelmet aratott, hogy Benhadadot is foglyul ejtette, s csak bizonyos feltételekkel engedte szabadon (2Kir 20,24). A B-i tudósítás nem tesz említést arról, hogy Benhadaddal asszír-ellenes szövetséget is kötött, s a Karkar melletti csatában nagy haderővel, 2 000 harci szekérrel és 10 000 katonával vett részt. Végül a Benhadaddal vívott 3. csatájában nyíllövés sebezte halálra (1Kir 22,34k). Samáriában temették el.
Királyságát a B Jezábel befolyása miatt keményen elítéli. A királynő Baal és Aséra kultuszát terjesztette el az országban (1Kir 16,31), Jahve prófétáit pedig üldözte. Nagy ellenfele Illés próféta volt (1Kir 18,16).
Mindennek ellenére úgy tűnik, hogy Ahábban éltek a Jahve-hit apró lángocskái. Gyermekei nevében - Ataljá, Ahazjá, Jórám - és abban mutatkozott ez, ahogyan az Úr prófétáit (1Kir 20,13kk; 22,6-8.16) megkérdezte. Ugyanekkor olyan aljasságra is képes volt, mint Nábót meggyilkolása (1Kir 21).
2. Áháb, a KÓLÁJÁ fia, a hamis próféta, aki miközben a honfitársak feleségeivel paráználkodott, hazugságot prófétált Babilonban. Jeremiás jövendölése szerint átokba foglalják a nevét a Babilonban élő júdabeli foglyok (Jer 29,20-23).
DJ
