Ahikár bölcsessége
Ahikár bölcsessége Sok változatban fennmaradt ókori rege, mely Ahikár élettörténetét és bölcs mondásait foglalja magában. A szír, arab, örmény, etióp, g., ótörök és ószláv variánsok mellett különös becsben áll az ELEFÁNTINÉi papiruszok egyikén talált arám nyelvű változat a Kr. e. 5. szd.-ból. Ennek tartalma a következő: A bölcs Ahikár, SZANHÉRIB, majd ÉSZARHADDÓN kancellárja, fiává fogadja és utódjának szánva fölneveli unokaöccsét, Nadint (más változatokban: Nádáb, Nábát, Ámán vagy Hámán), aki azonban hálátlan lesz jótevőjéhez, és megrágalmazza őt a király előtt. A halálra ítélt Ahikárnak sikerül elrejtőznie, és csak akkor előjönnie, amikor Észarhaddón éppen nem tud megfelelni az egyiptomi fáraó találós kérdéseire. Ahikár megoldja a talányokat és visszanyeri méltóságát, míg Nadinra lesújt az ítélet.
Ebbe az elbeszéléskeretbe vannak beleszőve Ahikár bölcs mondásai és példázatai. Ím, néhány: »Gyermekedtől a fenyítő pálcát meg ne vond, mert másképp nem tudod megőrizni őt a gonosztól. Ha megfenyítlek, fiam, nem halsz bele, de ha akaratodra hagylak, nem maradsz életben« (vö: Péld 23,13-14). »Egy éhes fiú kenyeret keresve, skorpióra talált. Nem evett belőle, és eztjól tette« (vö. Lk 11,11-12). »Olyan a kimondott szó, mint a szabadon eresztett madár... Ha valakit szájjal üldöznek, rosszabb, mintha fegyverrel üldöznék« (vö. Jak 3,8).
Az apokrifus TÓBIT KÖNYVÉben Ahikár Tóbit unokaöccseként szerepel (1,21-22; 2,10; 11,17), élettörténete pedig az isteni igazságszolgáltatás mintapéldájaként (14,10). Nyilvánvaló, hogy Tóbit könyve merített az Ahikár-regéből, és nem fordítva. Ahikár nevével találkozunk Aesopusnál, az Ezeregyéjszaka meséiben, a legkülönbözőbb közel-K-i elbeszélésekben és - nem kis meglepetésre - egy ékírásos URUKi agyagtáblán is.
HI
