Akarat
Akarat Az ember döntési képességéből eredő tulajdonsága. Bizonyos határok közt maga dönti el, hogy mit tesz. Érvényesülésének természetes gátja képességeinek véges volta (hiába akar olyat, amire nem képes), valamint a nála erősebb körülmények, esetleg egy nála nagyobb lehetőségekkel rendelkező másik akarat. E gáton belül azonban az ember szabad, akár az Isten akarata ellen is dönthet. Isten ui. közli akaratát az emberrel parancs formájában, de nem kényszeríti rá a végrehajtásra, ill. nem tartja vissza külső erővel tilalmának megszegésétől. Ezért történhetett meg a bűneset (1Móz 3), és ezért vétkezhet az ember azóta is.
1. Persze, végső fokon és döntőleg Isten akarata érvényesül. Ellene lázadni azért sem érdemes, mert a büntetés a bűn következménye. Életének legnehezebb döntése előtt Jézus így imádkozott: Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te (Mt 26,39). Erre az imádságra tanította tanítványait (Mt 6,10). Isten felsőbbrendűségének és ezzel akaratának elfogadása (ld. ALÁZAT) épp a bűnbeesésünk miatt nem könnyű, ezért kéri a hívő: Taníts akaratod teljesítésére (Zsolt 143,10) - jellemző módon együtt a bajból való kimenekedésért való könyörgéssel, Isten teremtő hatalmára (Zsolt 8) emlékezve (vö. Zsolt 32).
Istennek azok az eszközei, amelyekkel akaratunkat befolyásolni igyekszik a közvetlen büntetésektől (Zsolt 32,9) az akaratát feltáró prófétai szón, igehirdetéseken át a szeretet vonzása: Szeresd az Urat... teljes erődből! (5Móz 6,5 vö. 1Jn 4,19). A Lelket adja segítségül (1Jn 4,13).
2. Az ember baja - még a hívőé is! -, hogy a bűn miatt akarata is megbénult. Hiába győződött meg értelmileg arról, hogy ajánlatos a jót tennie, gyakran nem azt cselekszi, amit akar, hanem a benne lévő bűn cselekszik (Róm 7,15). A fáraó szíve konok, nem akarja, amit Isten parancsol (2Móz 7,14). Az ember az Isten akaratát hirdető Keresztelő János fejét akarja (Mk 6,25).
Mivel az ember akarata is gúzsba van kötve (Róm 7,18), ezért nem is az ember akarata az üdvösség megszerzésének az eszköze, hanem az Isten kegyelme (Róm 9,16). A kegyelem alapján aztán törekedhetünk a nem látszat-engedelmességre, hanem valóban Isten akaratának a teljesítésére (Ef 6,6).
3. Ha mindennél nagyobb értéknek tartjuk Isten bölcsességét, akkor megajándékozhat bennünket azzal, hogy gondolkodásunk egybeesik az övével (Péld 2,1kk). Így jöhet létre az ilyen meghökkentő fogalmazás: a Szentlélek jónak látta, és mi is úgy láttuk jónak (ApCsel 15,28). A megújult akaratot feltételezik a parancsok: szeressünk, vetkőzzük le az óembert, öltözzük fel az újat, éljünk tisztán, szentül bocsássunk meg stb. Ha az akaratunk használhatatlanul béna lenne, akkor nem lenne értelme, hogy valaminek a végrehajtására parancsot kapjunk. Isten munkálja (ébreszti) bennünk az akarást és cselekvést (Fil 2,13).
4. Van a szándéknak néhány olyan esete, amikor nem világos, hogy Istennek más az elgondolása. Így akar Dávid templomot építeni, szándékát a próféta is jónak látja, és csak Isten külön megszólalása alapján mond mást (2Sám 7). Az apostolok Kisázsiában akarnak evangelizálni, Isten tiltása, majd látomás alapján kerülnek Európába (ApCsel 16,6-10). József el akarja Máriát titkon bocsátani (Mt 1,19).
CP
