Akropolisz
Akropolisz A g. »akrosz« és »polisz« szavakból összetett szó felsővárost, fellegvárat jelent. A régi g. városokban így nevezték a magasan fekvő, megerősített városrészt, amelyen a város főbb épületei, elsősorban a templomai voltak. A makkabeus háborúk idején a hódító Antiokhosz Epiphanész is épített egy ilyen erősséget Jeruzsálem és a templom ellenőrzésére, amelyben szír katonaság állomásozott (1Makk 1,30-39). A neve Akra volt, ami nyilván az akropolisz rövidítése.
A leghíresebb akropolisza kétségkívül Athénnek volt. Ez a 91 m-rel a város fölé emelkedő 308 m hosszú és 146 m széles mészkőszikla volt Athén ősi vára, amely már a pelazgusok idején hatalmas falakkal és kapukkal volt megerősítve. A perzsa háborúk után, a város újjáépítésekor elveszítette hadászati jelentőségét és Attika vallási központja lett. Periklész a g. építészet és szobrászat remekeit építette ide és a magaslatot Pallas Athéné istennőnek szentelte. A NY-i oldalon a Via Sacra vezetett fel a csúcsra, ahol a Parthenon, az Erekhtheion és Athéné Niké temploma volt látható. Itt volt Pheidiasz 12 m magas Athéné-szobra, amelynek látható részei elefántcsontból, a ruházata pedig aranyból készült. Ezekre az »emberkéz alkotta templomokra« célzott Pál apostol az Areopágoszon mondott beszédében (ApCsel 17,24). (Ld. még ANTÓNIUS ERŐD).
