Alak
Alak Élőlények és tárgyak megjelenési formája: jelenség, amelyben azok anyaguknak, tartalmuknak, jellegüknek, minőségüknek, méretüknek megfelelően láthatóvá válnak (h. dömút, már'ch, g. morphé, tüposz, jelentésük: alak, alakzat, ábrázolás, kép, forma).
Isten az ember testének sajátos alakot adott. Az, hogy »a maga képére és hasonlatosságára« teremtette, az nem külső alakjára, hanem kizárólag arra a képességére utal, hogy Istennel lelki-szellemi kapcsolatban tud lenni (1Móz 1,26). Az emberek alakja eltér egymástól, egyeseké az átlagostól is: Izráel fiainak a szemében az anákok óriásoknak tűntek, Saul egy fejjel magasabb volt a többieknél, Zákeus viszont feltűnően kis termetű ember volt (4Móz 13,33; 1Sám 9,2; Lk 19,3).
Egyes tárgyak alakját Isten külön is meghatározta: az általa megjelölt anyagból és méret szerint kellett elkészíteni Nóé bárkáját, a szent sátort, a szövetség ládáját, a papi öltözeteket, azok tartozékait és a különböző szent tárgyakat (1Móz 6,14-16). Miután Isten Lélek, nincs alakja, azért láthatatlan és ábrázolhatatlan. Aki nagyon szerette volna látni, az sem láthatta (2Móz 33,15-20; Jn 4,24). Pál apostol ír ugyan Isten alakjáról, de csak abban az értelemben, hogy Jézus az emberré létele előtt Istenként, tehát lelki módon már létezett (Fil 2,6). Isten mégis láthatóvá tette magát a názáreti Jézus emberi alakjában (Jn 1,18; Fil 2,7). Jézus joggal mondhatta, hogy aki őt látta, látta az Atyát (Jn 12,45; 14,9).
Látomásokban többféle alakban is megjelent Isten embereinek: emberek (Dán 10,5; Zak 1,8; 2,1; 4,2; 5,7; ApCsel 16,9; Jel 7,3-8), állatok (Dán 8,2-27; Zak 1,8; Jel 6,2-8), tárgyak alakjai (Jer 1,11-13; Ám 7,7; ApCsel 10,10-11), sőt Jánosnak a megdicsőült Jézus alakja is (Jel 1,9-16; 19,11-16), azonkívül még sok egyéb alakban is.
Mennyei, lelki lények alakjai ismeretesek: a kerúboké és a szeráfoké (2Móz 25,18-20; Ez 10,1-22; Ézs 6,1-6). Azok az angyalok, akik földi küldetésben jártak, gyakran öltöttek emberi alakot (1Móz 18,2; 19,1; 28,12; 32,2; Bír 6,11; 13,3; Lk 1,11; 1,19-30; 2,9-11).
IE
