Alap, alapkő
Alap, alapkő Felépítmény hordozására alkalmas szilárd pont. A B szerint az alapvetés, az alapozás része Isten teremtő munkájának, s ezért az nem csupán emberi tevékenységgel összefüggésben használatos.
A fogalom jelölésére az ÓSZ-ben többnyire a h. jászod, ill. ennek származékszavai szolgálnak, az ÚSZ-ben pedig a g. hedraioma, valamint theméliosz szavak. Használatos szó szerinti, átvitt, valamint speciális teológiai értelemben.
1. Szó szerinti értelemben a B beszél a házak (vö. 1Kir 5,31; 7,10k; Ezsd 3,6; Ézs 28,16; Jer 51,26; Mik 1,6; Hab 3,13; Mt 7,24kk; Lk 6,48k; 14,29; ApCsel 16,26), a városok (vö. Józs 6,26; 1Kir 16,34; Ézs 54,11; Ám 1,14k; 2,5), az országok (2Móz 9,18; Ézs 23,13; 44,28), a hegyek (vö. 5Móz 32,22; Zsolt 18,8; Jón 2,7), a föld (Jób 38,4; Zsolt 24,2; 78,69; Péld 8,29; Ézs 24,18; Mik 6,2), az ég (2Sám 22,8; Ám 9,6) alapjairól. A teremtett világ alapjairól szó szerinti értelemben beszélni megfelel az antik világképnek. A világ alapjai nem önmagukban szilárdak, hanem Isten szilárdította meg a hegyek, a tenger, az ég, a föld alapjait (vö. Péld 8,29; Jób 9,6; Ézs 14,32), s ezért azokat Isten meg is semmisítheti (5Móz 32,22; Zsolt 11,3; 18,8; 82,5; Ézs 29,6; 65,17; 66,22; JSir 4,11; 2Pt 3,13; Jel 21,1).
A teofániák során gyakori jelenségként említi a B a világ alapjainak megrendülését (2Móz 20,18; Zsolt 68,9; 77,19; 144,7; Mt 27,52; 28,2; Bír 5,4kk; 2Sám 22,8; 1Kir 19,11; ApCsel 4,31; 16,26).
2. Átvitt értelemben szól a B a tenger alapjairól (Jób 38,16; Ám 9,3), mely alatt a rejtve lévőt, a kikutathatatlant érti, valamint a szív mélységeiről, mellyel az emberi ész kiismerhetetlen, tudatalatti rétegeire utal, ahol a legszélsőségesebb gondolatok, érzések és indulatok szunnyadnak (Zsolt 36,2; 44,22). Az alap, az alapozás olykor valaminek a kezdetét jelenti, mint pl. a missziói munka megkezdését egy gyülekezet megalapítását stb. (Róm 15,20; 1Kor 3,10.12; 1Tim 6,19; Zsid 6,1; vö. 2Móz 9,18 és Zak 4,9).
3. A fogalom speciális teológiai értelme az Ézs 28,16 (vö. 54,11) körül kristályosodik ki, mely eredetileg minden bizonnyal Istennek új népet teremtő szándékát tükrözi - amely nép többé nem puszta szertartásosságból, hanem hitből fog élni. Az alapkövet, sarokkövet csak jóval később vonatkoztatják majd a Messiásra, Krisztusra (vö. Ef 2,20; 1Pt 2,4kk).
Mind az egyes hívő, mind pedig a hívők közössége, az egyház szempontjából sorsdöntő fontosságú, hogy életét az egyetlen fundamentumra, Jézus Krisztusra, ill. az ő igéjére (1Kor 3,11) alapozza (vö. Mt 7,24k; Ef 2,20kk; 1Tim 3,15; 6,19; 1Pt 2,5).
Mivel Jézus Krisztus mint létalap a prófétai és apostoli bizonyságtétel által válik megismerhetővé, ezért nevezi őket ugyancsak alapnak a B (Ef 2,20). Ebben az értelemben nevezi Jézus Pétert a Mt 16,18-ban sziklának. Az egyház tehát abból él, amit Isten Jézusban szólt és tett, s ennek a ránk hagyományozói pedig az apostolok. Az új Jeruzsálem 12 alapkövére a Bárány 12 apostolának 12 neve van írva (Jel 21,14).
Ahol az egyház Krisztusra épül, ott maga az egyház is alapnak nevezhető (1Tim 3,15). Ugyanígy az alaphoz tartozik nemcsak az, amit Isten cselekedett Jézusban, hanem az is, amit a Krisztusban élő egyház cselekszik (2Tim 2, 19kk).
4. A Józs 6,26 és 1Kir 16,34 utal az egykor Palesztinában elterjedt pogány gyakorlatra: az alapkőáldozatra. (Ld. még SAROKKŐ).
DI
