Áldozóhalom
Áldozóhalom H. bámáh. Ennek jelentése még: »hát, kiemelkedés, magaslat«. Izráel népének a környező talajszintből többé-kevésbé kiemelkedő kultuszhelyei.
A kultusz természetes helye a környező népeknél is egy magasabban fekvő hely (4Móz 21,28; Jer 48,35; Ézs 15,2). Az Olajfák hegyén épít Salamon áldozóhalmot az idegen isteneknek (1Kir 11,7; 2Kir 23,13). Sámuel »fölmegy« a kultuszhelyre és »lejön« onnan (1Sám 9,13.25). Voltak azonban áldozóhalmok völgyben (Jer 7,31; Ez 6,3), vagy a településen belül is (1Kir 13,32; 2Kir 17,9; 23,8). Halommá nem annyira természetes helye teszi, mint építmény volta. Ezért lehetett fölépíteni, ill. lerombolni (1Kir 13,32; 2Kir 23,8). A régészeti anyag szerint 1–2 m magas, néhányszor tíz m2 területű, faragatlan kőből épített sík felületű tömör építmény, melyre lépcső vezetett föl. Rajta oltár állt, fölszereléséhez tartozott még valamilyen épület: ház (bét: 1Kir 12,31; 13,32; 2Kir 17,29.32; 23,19), gyakran valószínűleg csak sátor (Ez 16,16), az áldozati lakoma elfogyasztására (1Sám 9,22), eszközök tárolására, továbbá a szent oszlop és szent fa (1Kir 14,23; 2Kir 18,4).
A csak ritkábban fölkereshető központi kultuszhely mellett ezek biztosították Izráel folyamatos vallási életét.
Illés évszázadokkal a templom fölépítése után még az Úr oltárainak (többes szám!) lerombolása miatt panaszkodik (1Kir 19,10). Az áldozóhalmokon folyhatott tiszta istentisztelet (1Sám 9,22; 1Kir 3,4). A kísértés két forrásból eredt: Izráel letelepedése után a már kialakult kánaáni kultuszhelyeket vette át. A nagy térbeli szóródás miatt ellenőrizhetetlenné váltak, és itt szivárgott be - az esetleg közösen is használt áldozóhalmokon keresztül - a velük együtt élő kánaániak Baal-tisztelete. Ezért a királyok megítélése a Kir-ben aszerint történik, tűrték-e az áldozóhalmokat (1Kir 3,3; 14,23; 15,14; 22,44 stb.), egészen JÓSIÁS radikális reformjáig (2Kir 23).
CP
