Alkalom, alkalmas
Alkalom, alkalmas Az alkalom többnyire valamilyen cselekvés, szándék megvalósítására alkalmas idő. Jelzői értelemben jelölhet külső, tárgyi adottságot, valamint belső, lelki és szellemi tulajdonságot.
Isten alkalmas időben ad esőt, ha népe hűségesen megtartja a szövetséget (5Móz 28,12; 11,14), minden teremtményének alkalmas időben ad eledelt (Zsolt 104,27), alkalmakat készít a jó cselekvésére, de vannak olyan alkalmak is, amiket a maga kizárólagos hatalmába helyezett (ApCsel 1,7). Az ember feladata és felelőssége, hogy az alkalmakat ismerje fel (1Krón 12,33), a kedvező alkalmat áron is vegye meg (Ef 5,16), használja ki jól (Kol 4,5). Isten szolgáinak kötelessége hirdetni az igét alkalmas és alkalmatlan időben (2Tim 4,2).
Isten ajándéka, hogy az embert alkalmassá teszi feladatok elvégzésére (2Móz 31,2kk), az új szövetség szolgálatára (2Kor 3,6), a szentek örökségében való részesülésre (Kol 1,12).
Kultuszi vonatkozásban az ép, hibátlan, a törvény előírásainak megfelelő állat alkalmas áldozat bemutatásra (3Móz 1,3.10).
A B arra buzdít, hogy a bűnnek ne adjunk alkalmat arra, hogy rabul ejtsen bennünket (1Móz 4,6k; Róm 7,8.11; Jak 4,7; 1Pt 5,8), a bajok és próbák idején pedig járuljunk a kegyelem királyi székéhez, hogy segítséget nyerjünk (Zsid 4,16).
