Álom, álmodik
Álom, álmodik Az alvás állapotában szerzett élmény (h. halóm, g. onar). Az antik kor felfogása szerint az álmok kapcsolatot teremtenek az ember és a természetfeletti világ között, valamint betekintést engednek a jövőbe és titkokat lepleznek le. Maguk a zsidók is nagy jelentőséget tulajdonítottak az álomban megjelenő képeknek, látomásoknak. Azonban a B szerint Isten az ő népétől megkívánja, hogy az álmokkal szemben kellő kritikai magatartást tanúsítson, vagyis nem minden álom emelhető a kinyilatkoztatás rangjára. A B tud felületes, semmitmondó álomról is (Jób 20,8; Zsolt 73,20; 126,1; Préd 5,3.7; Ézs 29,7k), valamint emberi érzések, törekvések, remények által motivált vágyálmokról (5Móz 13,2kk; Jer 23,25kk; Zak 10,2), melyektől óv, miközben a hamis álmokkal másokat szándékosan félrevezetni akaróknak kemény ítéletet hirdet. Mindenesetre az ÓSZ egybehangzó bizonyságtétele alapján elmondható, hogy Isten az álmot különböző formában használja a kinyilatkoztatás eszközeként. Így lesz az álom egyszerű jóslat, a jövőnek képekben történő meghirdetése (1Móz 37,5kk; 40,41; Bír 7,13; Dán 2,1kk; 4,1kk), valamilyen titoknak a megfejtése (1Sám 28,6.15; Jób 4,12kk), Istentől jövő intés, figyelmeztetés (Jób 7,14), isteni parancsadás (1Móz 20,6; 31,11.24).
Álomban nyerhetnek kinyilatkoztatást egyének, magánszemélyek (Jób 4,12kk), sőt olykor pogányok is (1Móz 20,3; 41; Dán 2,4), de többnyire a közösség, Isten népe kapja a kijelentést. Így az álomban adott kinyilatkoztatás egyaránt érinti az üdvtörténeti (1Móz 28,12), politikai (1Móz 41), valamint a magánszférát (1Móz 40,9kk).
Jóel 3,1 Izráel egész közösségének ígéri a végidőkre - a Lélek kitöltetésének idejére vonatkozóan - az álomlátás ajándékának elnyerését. Az ÚSZ-ben - szemben az ÓSZ-gel - csak ritkán fordul elő az álom, mint az isteni kinyilatkoztatás eszköze. Jézus egyetlen álma sincs följegyezve, de arról sem hallunk, hogy valakinek az álmát értelmezte volna. Az ÚSZ két irata - a Mt és az ApCsel - tartalmaz revelációs álmokat, melyek szemléletesen tárják föl, hogyan alakul Isten akarata szerint az üdvtörténet.
Mt a gyermek-Jézus élettörténetében, valamint a szenvedéstörténetben említ néhány esetet, amikor Isten álomban közölte akaratát (Mt 1,20.24; 2,12.13; 19,22; 27,19). Az ApCsel-ben pedig arról olvasunk, hogyan inti és vigasztalja Krisztus Pál apostolt álom által (ApCsel 16,9; 18,9; 23,11; 27,23).
Péter pünkösdi prédikációjában hivatkozik a Jóel 3,1-re, mely szerint az álom úgy jelenik meg, mint a Szentléleknek az eszkhatológikus időkben történő megnyilvánulása (ApCsel 2,17). Pál leveleiben sehol sem említ kijelentésértékű álmokat, s nem is hivatkozik egyetlen olyan esetre sem, amikor álomban nyert volna Istentől kinyilatkoztatást. Az ÚSZ-ben egyébként is egyfajta határozott kritikai magatartás figyelhető meg az álmokkal szemben, ami természetesen nem jelenti azt, hogy az ÚSZ nem ismeri el a kinyilatkoztatásnak azt a módját, melyet Isten az ÓSZ-i időkben gyakran alkalmazott. Az ÚSZ arra teszi a hangsúlyt, hogy tetszett Istennek, hogy az ÚSZ-i időkben a kinyilatkoztatás más eszközét válassza és alkalmazza (vö. Lk 12,12; Jn 14,25k; ApCsel 13,2.4; 15,28; 16,6; 20,28; Zsid 1,1k). Az apostoli bizonyságtétel, az ev nem álmokon, hanem Jézus Krisztuson alapul, ezért az isteni igazságok kinyilatkoztatását nem álmoktól kell várni. Ennek ellenére vallja az ÚSZ, hogy Isten a maga szabadságánál és szuverenitásánál fogva a kinyilatkoztatás eszközeként használja az álmot ott és akkor, ahol és amikor csak akarja.
DI
