Amálék
Amálék H. camálék. Elifáz fia, Ézsau unokája, de egyúttal nemzetségfő is (1Móz 36,12.16; 1Krón 1,36), a tőle származó nép névadója, akiket az ÓSZ felváltva Amálék fiai vagy Amálék népe (5Móz 25,17), vagy amálékiek néven említ. Mint Ézsau leszármazottai, Izráellel rokon és vele állandó ellenségeskedésben élő nép.
Eredeti lakóhelyük Izráel földjétől D-re volt. Első említésük Ábrahámmal kapcsolatos (1Móz 14,7). Az Egyiptomból kivonuló Izráel első komoly ellenségei (2Móz 17,8k), akik a kivonuló izráelitákat továbbra is igyekeztek pusztítani. Ezért kíméletlen kipusztításra ítéltettek (5Móz 25,17-19). Bálám próféciája szerint a terület erős népe (4Móz 24,20). Később É-ra próbálnak terjeszkedni, egy részüknek, úgy látszik, sikerült D-en és az Efraim hegyvidéken letelepednie (4Móz 13,29; 14,25.41-45; Bír 5,14; 12,15), még az izráeliták előtt. A többiek a már letelepült Izráelt támadják (Bír 3,13; 6,3.33; 7,12). Saulnak sikerül jelentős csapást mérni rájuk, de engedetlensége miatt győzelmét nem használja ki (1Sám 15). Dávid bujdosása idején harcol velük (1Sám 27,8k.30), majd királysága idején is (2Sám 8,12). A Zsolt 83,8 az Isten népe ellen szervezkedők között említi. Ezékiás idejében Simeon törzsének 500 tagja megy a Széir-hegységbe, ahol levágja Amálek menekültjeinek maradékát és a helyére telepszik (1Krón 4,42k).
Hagyományos lakóhelyük Egyiptomtól K-re Havila és Súr között (1Sám 15,7; 27,8), azonos Izmael utódainak területével (1Móz 25,18).
