Amulett
Amulett 1. A szó eredete egyesek szerint az arab hamalet = függő szó. Valószínűbb a latin amuletum-amoletum-amolitum = védőeszköz szóra gondolni. G. megfelelői: apotropaion, phülakterion és teleszma; utóbbiból származik az arab tilasmun. A g. kifejezések jól mutatják az amulett szerepét: véd, különböző bajokat hárít el. Amulett és talizmán közt nehéz lenne különbséget tenni.
2. Az amulett használata mögött három elképzelés áll. a) A védelmet adó erő (tárgy) és annak képmása azonos (még akkor is, ha a képmás nem pontos). b) A védelmet adó erő (tárgy) és annak egy része is azonos hatású. c) Hasonló hasonlóval győzhető le.
Amulettként felhasználható az, ami a testhez tartozik: szem (Egyiptomban Hórusz szeme mindig nyitva van, óv a veszélytől), haj, toll, köröm; szarv, pata, fog; csont, bőr (pl. kígyóé). Amulett lehet állat, rovar; pl. Egyiptomban a szkarabeusz, amelyet a napistennel hoztak kapcsolatba. A palesztinai ásatások olyan amulettet hoztak felszínre, melyeknek egyik oldala szkarabeuszt ábrázol, másik oldala pecsétként is használatos volt, rajta istenek képével, amint nyargalnak, ellenséget ölnek meg. Amulett lehet rojt, zsinór vagy szalag is, ez ui. a testhez tapad és nem engedi a bajt közel az emberhez. Ha a szalagot megcsomózzák, a démont kötözik meg vele. Csengőcskék is a démonok távoltartására szolgálnak. Az ékszerként használt drágaköveknek is védőerőt tulajdonítottak.
3. Amulettek voltak a tevék nyakán levő holdacskák (ilyeneket emberek is viseltek - vö. Bír 8,21.26), és a fülben, nyakon hordott függők (1Móz 35,4; 2Móz 32,3; Énekek 4,9; Ézs 3,18-20). A főpap palástjának a szegélyén csengők voltak, hogy meg ne haljon, amikor a szentélybe megy (2Móz 28,33-35). A főpap mellén levő HÓSENen négy sor drágakő volt; ezen Izráel fiainak nevei voltak (2Móz 28,21). A kövek eredeti amulett jellege megszűnt. Hasonlóképpen átértelmezésen mentek át a ruha szegélyén viselt bojtok is. Ezektől Józs 2,18-hoz és Ez 13,18-hoz hasonlóan eredetileg oltalmat reméltek; a B szerint ezek Isten parancsolataira emlékeztetik a híveket (4Móz 15,38-41; 5Móz 22,12; Mt 23,5). A B legyőzi a mágikus gondolkozást: Istent tartja gyógyítónak (2Móz 15,26). Ő óv a démoni erőktől (Zsolt 91,5k). Jézus Krisztus legyőzte a démoni erőket, a betegséget és a halált.
KD
