Analógia
Analógia A történeti-kritikai kutatási módszer (ld. ÍRÁSMAGYARÁZAT) egyik vezérlő szempontja.
A történeti-kritikai módszer alapszemléletéhez tartozik az a feltételezés, hogy csupán egyetlen immanens valóság van, amely az ember számára áttekinthető és a kutató emberi megismerés számára rendelkezésre is áll. Ebből következik, hogy a történelemben minden történeti esemény elvi hasonlóságot mutat egymással, vagyis analóg módon történik. Mindazon események, folyamatok, történések, melyek a jelenben szemünk előtt lejátszódnak, eszközök arra, hogy hasonló eseményeket, folyamatokat, történéseket a hagyományozott iratokban, anyagokban felismerjünk. Minél inkább megegyezik egy-egy múltbeli folyamat vagy állapot az általunk a jelenben felismert normális, megszokott vagy többszörösen bebizonyosodott folyamatokkal és állapotokkal, annál inkább valószínű, hogy a kritika, a módszer másik vezérlő elve, valóságosan megtörténteknek nyilvánítja azt. A kutató tehát az analógia szempontjának segítségével mond ítéletet arról, hogy mi a valószínűleg megtörtént múltbeli esemény, vagy mi nem valószínű.
Így a módszer az »analógia hatalmával« korunk emberének meglehetősen beszűkült valóságértelmezését tette meg döntő kritériummá arra nézve, hogy a múltban mi játszódhatott le, és mi nem. Bizonyos azonban, hogy éppen a kijelentéstörténetben találkozhatunk legtöbbször »analógia nélküli« történésekkel, amelyeknek a lehetőségét a merev értelmezésű történeti-kritikai módszer eleve ki akarja zárni.
VG
