Animizmus
Animizmus A latin anima szóból, jelentése: »szél, levegő, élet(erő), lélek, szellem«. Az animizmus általános értelemben a lelkekben, a szellemi lényekben való hitet jelenti. Sajátos értelemben pedig annak a múlt szd.-i vallásfilozófiai szemléletnek az elnevezése, amely szerint a vallások történetének, fejlődésének kezdetén a lelkekben, szellemekben való hit áll. E szemlélet a fejlődéselmélet talaján állva szemléli a vallások történetét. Eszerint a vallások világában is, minden a primitív kezdetből halad az egyre tökéletesebb megjelenési forma felé. A vallások esetében ez a legkezdetlegesebb fok az animizmus. Az ember álomban, látomásokban, valamint bizonyos betegségek esetében átéli, hogy a lélek a testtől függetlenül is létezik, hosszabb-rövidebb időre elhagyhatja azt. Halál esetén a test és a lélek elválása végleges. Így alakult ki előbb az a hit, hogy a lelkek, szellemek a testtől függetlenül is léteznek, majd ezeknek a szellemeknek a tisztelete, befolyásolása varázslásokkal, mágikus eljárásokkal. A fejlődés későbbi fokán ezekből a szellemekből istenek lettek. A fejlődés csúcsa a monotheizmus, az egyistenhit. Az animizmus az egész természetet lelkekkel, szellemekkel népesíti be: tárgyaknak, helyeknek, hegyeknek, állatoknak, fáknak egyaránt lehetnek szellemei, amelyek egy-egy helyen rendszeresen is megnyilvánulhatnak.
Az elméletnek sok követője és számos támadója akadt. A követői finomították, ellenzői pedig alapjaiban támadták. A mai vallástudomány elavultnak tekinti. (Ld. még VALLÁSTÖRTÉNET).
NA
