Antigonosz
Antigonosz 1. II. Arisztobulosz hasmoneus trónbitorló kisebbik fia, az utolsó hasmoneus király és főpap (Kr. e. 40-37).
Kr. e. 63-ban, amikor Pompeius római hadvezér átvonult Palesztinán, mindenki meghódolt előtte, kivéve Arisztobulosz hasmoneus herceget, aki az embereivel bevette magát Jeruzsálem erődítményébe. Pompeius faltörő gépei azonban megadásra kényszerítették. Pompeius az ellenállás vezetőit kivégeztette, majd Arisztobuloszt két fiával, Alexanderrel és Antigonosszal, valamint két lányával fogolyként vitte magával Rómába. Innen Arisztobulosz Antigonosszal megszökött ugyan, de a rómaiak újból elfogták és visszavitték őket Rómába. Ebből a második fogságból már csak Antigonosz szabadult ki.
Palesztinában ekkor már az edomita Antipater volt a legbefolyásosabb ember, aki a rómaiaknak tett szívességeivel próbált mindent elérni, fiai, Phasael és Heródes érdekében. Heródes trónhoz vezető útjában a legnagyobb akadály Antigonosz herceg volt, a törvényes trónkövetelő. Antigonosz nagy ajándékokkal megnyerte a diadalmasan előnyomuló párthus vezér, Pacorus kegyét, aki trónra is ültette őt a párthus seregek segítségével (Kr.e. 40). De míg királyi és főpapi uralma helyreállításával foglalatoskodott, addig Heródes Rómába ment, ahol a kedvezően hangolt szenátus - Kr. e. 40 végén - megtette őt Júdea királyává.
Heródes ügyét nagyban segítette, hogy a kiélesedett római-párthus viszályban Antigonosz továbbra is a párthusok oldalán állt. Ventidius római hadvezér, akit Antoniusék azért küldtek Szíriába, hogy akadályozza meg a párthusok előnyomulását, segítséget adott Heródesnek, hogy szabadítsa fel az Antigonosz által ostromolt Maszadát, a rómaiak pedig a Jeruzsálembe visszavonuló Antigonosz ellen fordultak. Hat hónapos elkeseredett ostrom után, Kr. e. 37 őszén, éppen az engesztelési ünnep napján, rohammal be is vették a várost. Antigonoszt fogolyként vitték Antiókhiába, ahol ügyét kivizsgálták, és kivégezték. - Mindezt részletesen leírja Josephus Flavius zsidó történetíró a Zsidók története c. művében (XIV.16.4).
BF
