Anya
Anya Az a nő, aki gyermeket szült, akinek gyermeke van.
1. ÓSZ-ben: A h. 'ém szó a magyar mamához hasonlóan a kis gyermek szókészletéből, gagyogásából ered, egy fiú vagy egy leány testszerinti anyját jelenti (Péld 31,1-2; Bír 8,19; Zsolt 50,20; 1Móz 20,12; 3Móz 18,9; Ez 23,2 stb). Amikor egy asszony anyává lett, megnövekedett a becsülete a családon belül. Fiúgyermek ezt a becsületet csak növelte (1Móz 16,4; 29; 30). A férj ilyenkor még jobban ragaszkodik hozzá, s gyermekei tisztelettel és engedelmességgel tartoznak neki ugyanúgy, mint az apjuknak. Ha anyjuk ellen vétkeztek, a törvény azt is éppen úgy büntette, mintha apjuk ellen vétkeztek volna (2Móz 21,17; 3Móz 20,9; 5Móz 21,18-2l; 27,16). A Tízparancsolat megköveteli az anya tiszteletét, az apáéhoz hasonlóan (2Móz 20,12; 5Móz 5,16; 3Móz 19,3). Az anya tisztelete a bölcsességirodalomban is hangsúlyt kap (Péld 19,26; 20,20). Ostoba és gyalázatos, aki másként cselekszik (Péld 10,1; 15,20; 19,26; 28,24). Amikor e parancsolatokat megszegték, nem kerülték el a prófétai intést (Mik 7,6). Bizonyára általánosnak tekinthető éppen ezért, hogy a férj szereti és egyenrangú társként tekinti a feleségét, értékeli a fáradozását, a gyermekek pedig tisztelettel adóznak anyjuknak (Péld 31,10kk).
Az anya szeretete az ÓSZ-ben közmondásos (Ézs 49,15). Csak néhány példára utalunk: Hágár (1Móz 21,14-16), Mózes anyja (2Móz 2,2-10), Anna (1Sám 1,22-28), Ricpá (2Sám 21,8kk). Ézsaiás Jahve Jeruzsálem iránti szeretetét is az anyai szeretethez hasonlítja (66,13).
A szó távolabbi és átvitt értelemben is szerepel. Jelent anyóst (1Móz 37,10 vö. 35,16kk), nagyanyát (1Kir 15,10), ősanyát (1Móz 3,20; Ez 16,3), Sion megszemélyesítése (Ézs 50,1; 66,7), vagy Babiloné (Jer 50,12). Nevezhettek anyának egy várost (2Sám 20,19), a forgalmi csomópont: az utak anyja (Ez 21,26 h. szövege). Külön szólhatnánk a királyok vagy a királyfiak anyjáról, akik az »úrnő« címet viselték (1Kir 15,13 stb.), s különleges előjogokat élveztek (1Kir 21,7; 2Kir 3,13; 9,22.30 stb).
2. ÚSZ-ben: A g. métér szó 84-szer fordul elő, ebből 72-szer az ev-okban. Néhány példa: Jézus az 5. parancsolatot megcsonkíthatatlannak tartja (Mt 15,4 par; 19,19 par vö. Mk 7,11k; Mt 15,5k). A szülői ház elé csak Isten országa kerülhet (Mt 10,37). Az apostoli tanítás is megköveteli az anya tiszteletét (Róm 16,13; 1Thessz 2,7 stb).
Itt is találkozunk a szó átvitt értelemben való használatával: A nagy Babilon, a föld paráznáinak és utálatos bálványainak anyja (Jel 17,5). Jézus viszont »anyám«-nak és »testvéreimnek« nevezi tanítványait (Mt 12,48kk).
Jézus anyjának helyzetére több ige rámutat. Anyja tisztelete, az iránta tanúsított engedelmesség mellett (Lk 2,41kk), és a róla való gondoskodás ellenére (Jn 19,25kk) felismerhető a kettejük közötti távolság (Lk 2,49). Visszautasítja, amikor Mária öt messiási tisztében akadályozni próbálja (Mt 12,46kk par; Mk 3,31kk; Lk 8,19kk), vagy sürgeti (Jn 2,4). Amikor egy asszony Máriát dicséri (Lk 11,27kk), azonnal kiemeli és általánosítja ennek egy részét: Még boldogabbak azok, akik hallgatják és megtartják az Isten beszédét. Az őskeresztyénség követte Jézus példáját. A Jézus feltámadása után csak egyszer olvasunk Máriáról (ApCsel 1,14), máskor vagy máshol az ÚSZ-ben nem szerepel. Az »Isten anyja« és »ég királynője« későbbi képzetek, K-re nyúló vallástörténeti gyökerekkel.
DJ
