Apokatasztaszisz tón pantón
Apokatasztaszisz tón pantón A »mindenség újjáteremtése« kifejezés egyszer fordul elő az ÚSZ-ben Péter templomtéri beszédében (ApCsel 3,21). A mondat értelme nem az, hogy minden ember meg fog térni, hanem, hogy az ÓSZ-i próféciákban megfogalmazott események bekövetkeznek, bekövetkezik a föld egyetemes megújulása. A kifejezés alapjául szolgáló apokathísztémi ige eredeti jelentése: visszahelyezni, visszatenni, eredeti állapotába visszaállítani. Az ige a LXX-ban a fogság utáni próféciák eszkhatológikus terminusa: Jahve visszaviszi a szétszórt Izráelt az ígéret földjére (Jer 16,15; 23,8-24,6). Ezékiel és Malakiás próféciáiban tovább fejlődik a szó ilyen irányú használata (Ez 16,55; Mal 3,1). Így a kifejezés Izráel eszkhatológikus és messiási váradalmára, az eredeti állapot helyreállítására utal. Az ÚSZ szóhasználatában a politikai messiási váradalmakat kifejező szó háttérbe szorul (Mk 9,12; ApCsel 1,6kk). A történelem végső kimenetelét illetően érezhető feszültség húzódik meg kétfajta váradalom között. Egyrészt az ítélet kettéosztja a teremtményeket (Róm 2,6kk; 2Kor 5,10), másrészt a második Ádám által Isten a mindenséget akarja hazavezetni (Róm 5,18; 11,32; 1Kor 15,22). A teológiatörténetben az óegyházi atyák közül Origenész erre a kifejezésre alapozta azt a tanítást, amely szerint Isten üdvözítő akarata kiiktatja a teremtett világból a bűn okozta zavart, s minden teremtményt eljuttat a harmonikus létállapotba, magát a Sátánt is beleértve. Istennek a Jézus Krisztusban véghezvitt univerzális tendenciájú kiengesztelő tettére (vö. 1Kor 15,27k; Ef 1,10) hivatkozik a tan továbbfejlesztett változata, a mindenség egyetemes kiengeszteléséről szóló tanítás, amelyben végsőképpen nincs helye az örök kárhozatnak.
BG
