Aratás
Aratás A mezőgazdasági munkák termést betakarító művelete. Atengerparti síkságon és a Jordán-völgyben az árpa aratásával kezdődött ez a munka április végén, május elején, a hegyvidéken később. Utána kb. két hét múlva került sor a búza aratására (Ruth 2,23). Az aratás sarlóval történt (5Móz 16,9; 23,26). Bal kézzel összefogtak egy csomó gabonát, s a jobb kézben tartott sarlóval levágták (Ézs 17,5). Az esős évszak befejeződése, a meleg idő beállta után jön az aratás ideje (Józs 3,15; 1Sám 12,17; Péld 25,13; 26,1; Ézs 18,4). A jó aratás az örvendezés ideje (Zsolt 4,8; 126,5-6; Ézs 9,2), benne az Úr jóságát és kegyelmének jelét látta Izráel (Móz 28,8; Zsolt 67,7; Hós 2,10). Büntetésül a föld nem hozza meg termését (5Móz 11,17), eső helyett homokot és port ad a földre az Úr (5Móz 28,24; Jóel 1,17; Mik 6,15; Hag 1,10). És akkor elhallgat az aratók vidám éneke (Ézs 16,9). Az aratással kapcsolatos rendelkezés: ne arassák le a gabonát egészen a mező széléig és az elhullott kalászokat ne szedjék össze (3Móz 19,9; 23,22; 5Móz 14,29) - a rászorulóké az. Evésre szakítani lehet a gabonából, de sarlóval vágni nem (5Móz 23,26; Mt 12,1 stb.). Az aratás képét alkalmazza a halálra a Jób 5,26. Az ítéletre utal az aratás képével (Ézs 17,5; Jer 51,33; Jóel 4,13; Mt 13,30; Jel 14,15). Az ev hirdetését hasonlítja Jézus az arató munkájához (Mt 9,37-38; Lk 10,2; Jn 4,37-38). Képes értelemben használja a B az aratást, amikor az ember cselekedetének a következményét mondja aratásnak: aki álnokságot vet, bajt arat (Péld 22,8); aki szelet vet, vihart (Hós 8,7); a vészt vetők vészt is aratnak (Jób 4,8); amit vet az ember, azt aratja (Gal 6,7-9; 2Kor 9,6; Hós 10,12). Az Úr az aratástól függetlenül is meg tud elégíteni (Mt 6,26). A kizsákmányolt aratók panasza eljut az Úrhoz (Jak 5,4; 5Móz 24,14-15; 3Móz 19,13).
ZG
