Arc
Arc A fej elülső része. Emberi arcot említ: 1Móz 9,23; 43,31; 1Sám 17,49; Mt 6,17; Jn 11,44. Jézus testi arcáról ír a Mt 17,2; 26,6; Mk 14,65. Mennyei lények arcát említi (Ez 1,6.10; 10,14; Jel 4,7), angyal arcát (Dán 10,6; Jel 10,1). - Az arc tükrözheti, ami az emberben van: jóakaratot (1Móz 33,10), örömöt (Péld 15,13), szégyent (Zsolt 44,16), belső megkeményedést (Jer 5,3), bűnt (Péld 21,29), bölcsességet (Préd 8,1), bátorságot (1Krón 12,9). Boríthatja szégyenpír (Ez 7,18), elsápadhat rémülettől (Jóel 2,6) vagy éppen lángban éghet (Ézs 13,8). - Tiszteletből elrejti arcát Mózes az Úr előtt (2Móz 3,6), Illés palástjával takarja el (1Kir 19,13), Dávid fájdalmában (2Sám 19,5). Hódolat jele arccal a földre borulni (1Móz 42,6; 19,1; 17,3; 3Móz 9,24; Józs 5,14; Neh 8,6; Mt 26,39; 1Kor 14,25). A bizalom jele az arcot Istenhez emelni (Jób 11,15; 22,26). Az arc elfordítása a megvetés (2Krón 29,6) s az ítélet jele (Ez 7,22). - Amikor a B Isten arcáról beszél, az Isten valóságos, tevékeny és hathatós jelenlétét jelenti (2Móz 33,14k; Zsolt 139,7; 1Pt 3,12). Bűnös ember számára az Úr arcának megpillantása halál (2Móz 33,20), de a teljesség idején szolgái látni fogják majd az ő arcát (Jel 22,4).
