Árnyék
Árnyék A B-ban négyféle értelemben fordul elő (h-ül cél, g. szkia, aposzkiaszma). a) Mint természeti jelenség a nap vagy más fényforrás által megvilágított, de át nem látszó testek, tárgyak mögött képződő sötét, homályos terület. Árnyéka van a hegynek, a napóra mutatójának, egy sátornak, fának, amely véd a nap hevétől, kellemes, hűvös helyet kínál (Bír 9,36; 2Kir 20,9; 1Móz 19,8; Énekek 2,3; Ézs 4,5; 25,4; Hós 4,13; Jón 4,5-6). b) Átvitt értelemben az árnyék az élet mulandóságát, az ideiglenességet, a változandóságot (1Krón 29,15; Zsolt 102.12; 144,4), az üres, tartalmatlan életet (Préd 6,12), az erőtlenséget, tehetetlenséget (Zsolt 109,23), a jó uralkodó által nyújtott jólétet, biztonságot (Bír 9,15) és az est közeledtét jelenti (Énekek 2,17; 4,6; Jer 6,4). c) A halál árnyéka a halál közelségét, a halálos veszedelmet (1Krón 29,15; Jób 8,9; 14,2; Zsolt 23,4), pusztulással fenyegető elnyomást (Ézs 9,2), a bűn sötétségét, éjszakáját jelenti, amelyből a Messiás úgy nyújt szabadulást, hogy a sötétségben ülőknek világosság ragyog fel (Mt 4,16; Lk 1,79). d) Isten oltalma is árnyék. Jelenlétében, közelségében tökéletes az oltalom, akárcsak az anyamadár szárnyai alatt meghúzódó fiókának (Zsolt 91,1; Mt 23,37). Isten árnyéka kőszál, szilárd, biztos menedék (Ézs 32,2). A Messiás olyan lesz népe számára, mint a magas hegyen ültetett gyümölcsfa, amelynek árnyékában mindenféle szárnyas madár bátran lakozhat (Ez 17,23).
Az ÓSZ-i szertartások, előírások, a szent sátor, az istentisztelet minden részével együtt is árnyék, homályos előképe mindannak, amit Jézus Krisztus istentisztelete és áldozata a tökéletes megváltásban biztosít (Jn 1,29; Kol 2,16-17; Zsid 9,8-11; 11,15).
IE
