Aszkézis
Aszkézis Önmegtartóztató, kemény testi fegyelmet vállaló életmód a világi javaktól elfordulásra, testi örömök megvetésére erkölcsi tisztaság és lelki gazdagság érdekében. Az aszkein g. szó csak egyszer fordul elő az ÚSZ-ben (ApCsel 24,16; törekedni valamire, gyakorolni magát, szorgalmasnak lenni); a LXX-ban csak a Makkabeusok könyvében találjuk egyszer a szó főnévi, egyszer igei formáját. Az ÓSZ-ben nincs önálló szerepe e fogalomnak. A B-tól távol áll a dualizmus, ezért nincs talaja az aszkézisnek. Különleges helyzetekben azonban találkozunk aszketikus jelenségekkel.
Bizonyos ünnepekhez az eledelektől való tartózkodás hozzátartozott (Eszt 9,31; Zak 7,3kk). A kényelmet jelentő ruházkodásról és testi tisztálkodásról is lemondtak bűnbánatuk idején (1Kir 21,27; Dán 9,3; Jón 3,5k). Az imádkozást is segítették ezzel (2Sám 12,16; Ezsd 8,21; Zsolt 35,13), a halottak gyászolását is kísérte a testi örömökről való lemondás (1Sám 31,13; 2Sám 3,35). Olvasunk borivási tilalomról (3Móz 10,9; Péld 31,4-5), nemi érintkezéstől való tartózkodásról (2Móz 19,15). A názír fogadalom önmegtartóztató életmóddal járt (4Móz 6,1-8; Bír 13,4; Lk 1,15; ApCsel 21,24kk). Az aszketikus életmód nem lehet öncél (Ézs 58,3kk).
Az ÚSZ-ben Keresztelő János úgy jelenik meg, mint aszkéta (Mt 3,4). Jézus Isten királysága győzelmes eljövetelét hirdette, az Atya bűnbocsánatát hozta, ezért nincs tanításában aszketikus tendencia (vö. Mk 2,18kk és Mt 11,19). Másrészt tanította a lemondást a földiekről az örökkévaló javak érdekében (Mt 6,19k; 16,24kk; Mt 5,3-12). Pál elutasította az evés-ivás vagy a házasság tilalmában jelentkező aszketikus álláspontot (1Kor 7,1kk; 1Tim 4,3). Az 1Kor 9,27-tel viszont az aszkézis B-i megfogalmazásának tekinthetjük. Filón hozta be a szofista etikába a fogalmat; Jákóbot az aszkéták típusának tartotta.
BGy
