Asztrológia
Asztrológia a) Általános meghatározás
Csillagjóslás. Abból az ősrégi felfogásból ered, hogy az égitestek és csillagok, azok mozgása, valamint a Földhöz és egymáshoz viszonyított helyzete befolyást gyakorol a földi világ, és különösképpen is az ember életére, ill. azt döntő módon meghatározza. Az asztrológia szorosan kapcsolódik a csillagok istenként való tiszteletéhez, ami önálló vallássá ugyan sehol sem alakult, de a vallások egy részében rendkívül jelentős szerepet játszik. Az asztrológiában különösen nagy szerepet kap a Nap, a Hold, a bolygók, a csillagképek és az állatövek.
Az asztrológia és a csillag-kultusz kezdeteiről mindenekelőtt az asszír-babiloni forrásokból vannak ismereteink, Babilóniát tekinhetjük az asztrológia klasszikus kimunkálójának és művelőjének. Itt az egyes csillagok istenként való tisztelete mellett a csillagok mozgásának alapos megfigyelése, és e megfigyelések kvázi-tudományos jellegű feldolgozása is gyakorlat volt, pl. az időszámítás vonatkozásában. A csillagok megjelenési formáit, mozgását, változó kapcsolatait erre a célra kiképzett írnokok figyelték meg, és értelmezték, kiépített megfigyelőhelyeken.
Nagy szerepet játszott az asztrológia a g.-ség vallási életében, ill. a hellénizmusban, amelynek egyebek közt kialakult az egyes égitesteknek fémekkel való azonosítása (pl. Nap: arany; Hold: ezüst; Mars: vas stb.).
b) Bibliai meghatározás
Izráel több CSILLAGot ill. csillagképet ismert név szerint. Így a Fiastyúkot, a Kaszáscsillagot, a Nagymedvét (Jób 9,9; 38,31; Ám 5,8). A Jer 7,18; 44,17-ben szereplő »ég királynője« egybehangzó felfogás szerint a Venust jelenti, amelyet a babilóniaiak, mint Istar istennőt tiszteltek. Ez máshol egyszerűen mint »hajnalcsillag« fordul elő (Ézs 14,12). Ismerték az állatövet is (Jób 38,32), minden valószínűség szerint erre vonatkozik a »szerencsecsillagok és az ég egész serege« (2Kir 23,5) és a »dél csillagai« (Jób 9,9) kifejezés.
Az ÓSZ tanítása szerint a csillagok Isten teremtményei (1Móz 1,16; Zsolt 8,4; Ám 5,8). Pályájukat, mozgásukat és azok törvényeit Isten szabta meg (Jób 38,31; Jer 31,35).
Az égitestek és csillagok istenként való tiszteletét a Törvény kifejezetten megtiltja Izráelnek (5Móz 4,19). Ennek ellenére az asztrológia hatással volt Izráel gondolatvilágára és a csillagkultusz is kísértést jelentett számára (2Kir 21,3; Jer 44,17kk).
Egy csillag, ill. konstelláció feltűnése Izrálben összekapcsolódott a MESSIÁS-váradalommal is (4Móz 24,17). Ennek a váradalomnak visszatükröződése szemlélhető az 1Pt 1,19-ben, a Jel 22,16-ban, valamint a Mt 24,30-ban is. Ennek a váradalomnak a Jézus születésében történt beteljesedését juttatja kifejezésre a Mt 2,1kk elbeszélése. Az itt szereplő, napkeletről érkező bölcsek minden valószínűség szerint babiloni udvari asztrológusok voltak. A csillag maga, amelyről szó van, lehetett egy magános asztronómiai jelenség (pl. egy üstökös), a magyarázók azonban leginkább arra hajlanak, hogy mintegy ötszáz évenként előforduló konstellációról, a Jupiter és a Szaturnusz bolygóknak a Hal jegyében való együttállásáról van szó, amely Kr. e. 7-ben következett be. Az egyéb, történeti adatok figyelembevételével ez az adat alapul szolgál Jézus születési időpontjának meghatározásában (vö. KRONOLÓGIA).
SzCs
